3,5 év után oldódnak egyes láncaim, ideje hátra hagynom jelenlegi munkahelyem.
Amit az egyik oldalon struktúrális átalakításnak, azt a mi oldalunkról teljesítménytúrának a szopórolleren nevezik. Félve és kíváncsian néztünk egymásra a kollégákkal, ki fog legközelebb kiszállni. Bocs srácok, de én lettem az.
Nyakamon az illeték, a lakáshitel, mégis ugrok a...
Na, nem a semmibe. A lázongás időszaka alatt azért kötögettem az újabb kötelékeim. A másodállásom remélem ideiglenesen főállás lehet, ha úgy lesz, ott a munkanélküli, ott a félretett pénz... Mindeközben talán lesz másik meló is, ha nem akkor otthonápolás, vagy másik munkahely...
Mégis bizonytalanabb lesz minden kicsit. Van az a pont, amikor a szarnál a bizonytalan is jobb lesz. De bízom magamban, várom az újabb menetet, és valahogy megint Borisz Budkejev jut eszembe a munkáltatómról.
Kívánom a srácoknak is, hogy mihamarabb fel tudjanak állni a székükről.
Igen, nálam is lelkileg rátesz egy lapáttal, hogy nem csak magamért, hanem már Csillagért is felelős vagyok. De mégis a szükség könnyebbé is teszi a dolgokat, kitartóbbá és kreatívabbá tesz. Szóval nagy reményekkel várom a Húsvétot. :)
kicsit átérzem
mondhatnám, amennyire lehet, együttérzek
23, majd 32 évesen voltam és most vagyok hasonló helyzetben
azaz, hogy váltok, váltani kell (különböző, külső-belső kényszerek okán)
mindig hatalmas, fojtogató súlyrámnehezedésként éltem meg (élem meg)
először a még ködös, épphogy elinduló, felsejlő jövőmet láttam veszélyeztetve, aztán, hogy aprónépekért is vagyok már felelős, nehezedett rám ólomként, most, hogy elég sok az "eltartottam" még, sokan függnek tőlem, nagy a felelősség, ill. még inkább, hogy már nem hibázhatok, egyszerűen, mert nincs időm korrigálni
viszont (és ezért ragadtam billentyűzetet) visszatekintve: mindig jól sültek el az ilyen helyzetek, a vártnál jobban alakultak, a tanulság, ha van, az, hogy igen, lépni kell
bátran, bizakodóan
és megsokszorozza az erőt, ha van kiért, ha van kivel
találsz minden helyzetre megoldást
biztos vagyok benne, jól fognak elsülni a dolgaid :)
Amióta ketyeg a lakáshitelem, 2x löktek.... Most viszont én akarok ugrani. Ráadásul lehet, hogy se kötél, se ejtőernyős nem lesz.
De muszáj, mert ha ez marad.. Abba beledöglök
SmPixie.com - BDSM szexpartnerkereső, társkereső és közösségi portál
Az oldalra való belépéssel igazolom, hogy elmúltam 18 éves és a rám vonatkozó törvények szerint jogom van szexuális tartalmú oldalak megtekintéséhez.
Elfogadom, hogy az oldal tartalma erősen szexuális jellegű. Az oldalra való belépéssel kijelentem, hogy a szado-mazoval, a fétissel vagy egyéb szexualitással kapcsolatos képek, írások és egyéb dolgok nem ütköznek elveimbe, nem zaklatnak fel.
Az oldalra való belépéssel igazolom, hogy elolvastam a Felhasználási szabályokat és feltételeket. ÁSZF
Amennyiben közvetlenül valamelyik belső oldalt nyitom meg, tudomásul veszem, hogy közvetve elfogadtam a fenti szabályokat.
Hozzászólások (13)
miért várod?
one-day-worker leszel? idén te hozod a csokikat? :)
vagy locsolásból jövedelemkiegészítés? :)
mondhatnám, amennyire lehet, együttérzek
23, majd 32 évesen voltam és most vagyok hasonló helyzetben
azaz, hogy váltok, váltani kell (különböző, külső-belső kényszerek okán)
mindig hatalmas, fojtogató súlyrámnehezedésként éltem meg (élem meg)
először a még ködös, épphogy elinduló, felsejlő jövőmet láttam veszélyeztetve, aztán, hogy aprónépekért is vagyok már felelős, nehezedett rám ólomként, most, hogy elég sok az "eltartottam" még, sokan függnek tőlem, nagy a felelősség, ill. még inkább, hogy már nem hibázhatok, egyszerűen, mert nincs időm korrigálni
viszont (és ezért ragadtam billentyűzetet) visszatekintve: mindig jól sültek el az ilyen helyzetek, a vártnál jobban alakultak, a tanulság, ha van, az, hogy igen, lépni kell
bátran, bizakodóan
és megsokszorozza az erőt, ha van kiért, ha van kivel
találsz minden helyzetre megoldást
biztos vagyok benne, jól fognak elsülni a dolgaid :)
https://www.youtube.com/watch?v=EOULHojlR2A
De muszáj, mert ha ez marad.. Abba beledöglök