A fájdalom okozása

Rövid számvetés.
Light domnak vallom magam, és úgy tartom, kb 80%-ban vagyok domináns, és max 20%-ban szadista.
Tegnap volt egy méltánytalanul hanyagolt blog egy tagtárstól, "Miért jó ez nekünk?" címmel, ami reméltem, hogy kommentáradatot fog kiváltani a mazókból és méginkább a subokból, de ez sajnos elmaradt.
Most a másik oldalról írnék, hogy nálam mihez kötődik a fájdalom okozása.
Azért gondolom magam első sorban dominánsnak, mivel engem inkább az engedelmesség és az önátadás robbant be. Ennek kapcsán használom a fájdalom okozását, de ritkán élvezem azt önmagáért.
Ha fájdalmat okozok, annak az egyik leggyakoribb formája a mohóság megélése nálam. Amikor annyira kívánod, hogy az már nem élhető ki az úriemberhez méltó simogatással, csókokkal, hanem belemarkolsz, rácsapsz, meghúzod... Ezek kábé annyi fájdalommal járnak, ami egy mazochistánál talán a jóétpuszi kategóriáját már elérnék.
A fájdalom okozásának másik mozgatórugója bennem a figyelmeztetés. Figyelmeztetés, hogy eltérés van az akaratom és a megvalósulás között. Ezt a fajtát nem igazán szoktam élvezni, maximum a tudatot, hogy ezt megtehetem. Hétköznapi viszonyrendszerben az efféle büntetések a jogtalanság és az ellenállás érzését váltanák ki. A bdsmben a játék keretein belül ez a jog az alárendelődéssel megadatik. A figyelmeztetés általában fokozatos, addig tart, míg az ellenszegülés, és jellemzően minél nagyobb fájdalmat kell okoznom, annál kevésbé élvezem. Mivel a fájdalom elkerülését alacsonyabb rangúnak, és kevésbé kielégítőnek találom, mint a belső vágyat a szolgálatra, általában hamarabb elhagyom ezt az eszközt, vagy a teljes játékot, mint hogy nagy fájdalmat okoznék.
Van, hogy a büntetés egyik eszköze a fájdalom okozása (de büntetésben is lehet kreatív az ember, nem kell mindennek fizikailag fájni ahhoz, hogy az büntetés legyen). Nem kell magyarázni, azt hiszem. Sok tényezős, hogy ezt épp élvezem-e, vagy csak szükséges eszközént használom, és ha élvezem, mennyire. Függ a "vétség"-től. Minél több játékosság és kölcsönös élvezet van benne, annál jobb.
És van bennen egy adag szadista én. Ekkor élvezem, hogy valamit megtehetek, amit csak az Egyel, élvezem, ha küzd az elviselésért, még inkább, ha a gyönyör kölcsönös. Ha a gyönyör átcsap meddő szenvedéssé, nem okoz élvezetet számomra a szadizmus.