2019. 03. 09. 07:00 | Megjelent: 1334x
Korábban is voltak problémáink azzal, hogy mikor is kezdődik a játék. Brát vagy, ezért nem tudtam mindig, mikor vagy benne a játékban.
Próbálkoztam tonális jelzéssel, de ettől a hideg rázott téged, és féltél. Nálam ez ösztönös, és biztos vagyok benne, hogy nem tudtam elhagyni, de megpróbáltam átállni más jelzésekre.
Jött a verbális kezdés, amit gyakran brátkodtál le.
Volt, hogy leálltam, te meg bambi szemekkel pislogtál, hogy de hát miért, csak játszottál, ha kettőt ráverek a seggedre, már csinálod is. Emlékszem egy veszekedésbe korcsosult beszélgetésre, amikor elmondtam, hogy amíg nem játszol, addig az eszköztáram egy jelentős része meg van kötve. Mert ha te nem játszol, és úgy kapsz egyet, az nem bdsm, hanem családon belüli erőszak. Fokozta a problémát, hogy korábban már átélted, hogy csak a másik fél gondolta, hogy játszotok, és összevert. És az sem segített, hogy a bdsm számomra a szeretet egy csatornája, így a brátkodás gyakran tömte ezt el, ami marta a lelkem.
Végül egyes játékokra hang alapú jelzést akartam kiépíteni, és amikor azt is áthágtad... Na, akkor repültek a játékok a kukába.
Most az új felállásban pozicionális jelzéssel próbálkozunk. De ez már egy másik történet lesz.
Hozzászólások (0)