Hamarosan...

Rég nem írtam, szokásossá vált az időhiány.
Pedig szépecsként megvagyunk, a lakás is egyre jobban hasonlít egy otthonra.
És hamarosan jön az első évfordulónk is.
Közben kiderült, hogy igazi szadista vagyok. Már vagy három napja zárt szekrény mögött tartom az ajándékokat, és nincs az megható könyörgés vagy álmorci, amiért hamarabb megleshető lenne a meglepetés.
Pedig mostanában úgy jön ki a lépés, hogy minden napra van valami pici ajándék. Egy szelet csoki, egy illatozós izé a lakásba, egy új társas. Persze esténként megkapom, hogy ma sem kapott ajándékot, mert az Ajándék az ott van benn a szekrényben. És erre sem nyílik ki az ajtó..
De elgondolkodom, és rájövök. Azt hiszem Vele minden nap ajándék, még ha néha nem is vesszük észre, mert van valahol egy szekrény, aminek a zárt ajtaja épp kitakarja a látóterünk.