Köszönöm eső, hogy esel.

Reggel kissé morcin vettem tudomásul, hogy esik. Mindegy, úgyis akartam már kabátot venni, így legalább muszáj. De az eső igazi pozitív hozadékára csak most jöttem rá.
Láttam egy srácot, aki istenien szaxizott a Nyugati aluljáróban. Na nem a szopófantom újabb megtestesülésével futottam össze (bár gyanítom, ez a srác is létezik valahol a nyugati aluljáróban, és a hozzáértők menten tudták is volna, kire gondolok, ha ismerném őt), hanem a rendes hangszert fúvó sráccal. De olyan színvonalon tolta, hogy képes volt megállítani az embereket. Köszönöm eső, hogy az utcazenészeket bezavartad a metróaluljárókba azokról a helyekről, ahol én nem, csak a boldog és gazdag túristák járnak.