A hűséges dom

BDSM Blogok » Blog - Azurit » A hűséges dom
08. 09. 21:30 | Megjelent: 44x
Kulcsszavak:
"Hogy valaki milyen filozófiát választ, az tehát attól függ, milyen ember: mert egy filozófiai rendszer nem valami holt ruhanemű, amelyet tetszés szerint felölthetünk és levethetünk, hanem átlelkesíti annak az embernek a lelke, akié." Fichte

Kis világunk számos elgondolást megtűr magában. Az, hogy például a dominanciáról, a szubmisszivitásról hogyan gondolkodunk, a mögött nem végső igazságok, hanem a hiteink állnak arról, hogy mi a jó. Néhány markáns vélemény megköveteli, hogy mellétegyük saját véleményünket, védjük saját életünk által képviselt értékeinket. Fontos ez önmagunk számára, és másokéra is, akik tájékozódni kívánnak e világban.

Úgy gondolom, hogy a dominancia törekvések alapvetően két, egymásnak ellentétes irányú erőre alapozódhatnak. Az egyik fajta domináns mások elnyomásából ismer önnön erejére, a másik fajta mások felemelésével validálja önmagát. Annak ellenére, hogy e két féle dom (a mögöttes értékrendszer miatt) erősen fúj egymásra, -én is párszor elengedtem már a "vérdom" kifejezést...- mindkettőnek megvan a e világban a maga létjogosultsága és kereslete.
Tény, hogy erős érvek sorakoztathatóak fel a mellett, hogy az ember nem monogám faj. Más kérdés, hogy ember több, mint biológiailag meghatározott ösztönlény. És míg "én dughatok másokkal, te nem" valóban a másik lelki elnyomása és megtörése lehet, nem csak ez az érték áll a dominanica mögött.
A hűség, lehet az önmagadon uralkodás képessége, amivel mondjuk nem árt rendelkeznie egy dominánsnak. A hűség lehet védelem és törődés, ami szintén az erő egy megnyilvánulása. Lehet a felelősségérzet tanúbizonysága. Hogy már nem a külső érzékek rángatják dróton az embert, hanem önmagában, önmagaként él. Kierkegaard nyomán a hűség az esztétikai létstádiumból való felemelkedés lehet az etikai létstádiumba.
„…mert abszolúte önmagamat választottam, és önmagam ezen abszolút választásában áll a szabadságom, és csak amennyiben abszolúte önmagamat választottam, tételeztem abszolút különbséget a jó és a rossz között”. E létállapotban inkább az önmagukat megválasztani nem tudó egyének tűnnek puhapöcsnek.
Amint eddig tapasztaltam a választásról és a nem-választásról a nők irányába az az, hogy egész más élményeket tesz lehetővé. Míg az esztétikai létstádiumban erősebben élhető meg a vadászat, a szerzés, az elnyomás kéje, addig a megválasztott kapcsolatban a szeretet, a törődés, és a mélyebb érzelmek kapnak teret. Számomra a hűség nem a dominancia végét - hanem kiteljesedését jelenti.

Hozzászólások


#302206 | 08. 12. 20:53
Hát előbb utóbb még a diktátorok is megbuknak, többnyire, szóval nem sokan lehetnek akiknek sosem kellett meghajolni, akik legyőző nélkül halnak meg. :)))
#302205 | 08. 12. 20:37
Csak nem biztos, hogy találkoznak egymással :D
#302203 | 08. 12. 20:17
Hát én azt gondolom, hogy nem szinte, hanem mindig van erősebb, vagy legalábbis lesz, csak idő kérdése. :DDD
#302129 | 08. 12. 11:32
:)

amúgy meg...
aki nekem dom, az másnak nem
aki másnak az, lehet, nekem nem
és még csak nem is egyfajta hierarchia szerint
szóval nem úgy van, hogy van dom, domabb, legdomabb, és ki-hol csatlakozik a rendszerbe
kinek ez, kinek az
és zárásként még olyan jól jönne valami pixie-közhely... pl. így kerek a világ :)
#302108 | 08. 12. 10:02
"egy rakás dominancia törekvés érhető tetten azon a dominánson is, aki egyébként nem szándékozik domináns lenni egy közegben"

ó, ebben egyetértünk :)
(megörültem neki)
csak persze az én vonulatomhoz kiegészítésként az is hozzátartozik: a domináns nem szándékozik domináns lenni... ha akarja, ha nem, az
#302107 | 08. 12. 10:02
Ezek csak a személyiségéből fakadó jegyek. Például egy oldott haveri csevejnél én sem azért beszélek többet, mert azt akarom, hogy én beszéljem a legtöbbet, mert akkor milyen fasza vagyok, hanem szimplám csak szeretek beszélni. :)
#302104 | 08. 12. 09:59
Abban egyet tudok érteni, hogy jó példája a dominánsnak az is, amit írsz. Nekem mondjuk ezt pont tanulni kellett. :)
Annyit még, hogy itt szerintem mást értünk a dominanci törekvés szón. Én gyűjtőnévként használom itt minden olyan gesztusra, ami alkalmas arra, hogy egy közegen belül egy egyed dominánssá válljon. Az én nézőpontomból egy rakás dominancia törekvés érhető tetten azon a dominánson is, aki egyébként nem szándékozik domináns lenni egy közegben. :)
#302095 | 08. 12. 09:28
A domináns személyiséget, ha a mindennapokra vetítem, a domináns nem főnök, hanem vezető, és nem kinevezett, hanem választott.
Nekem ezt jelenti.
És azt is, hogy szinte mindig van erősebb.
#302079 | 08. 12. 00:43
nehéz így már, mert nem lehet elméletileg/általánosan, és tényleg nagyon másképp látjuk :)

mikor regisztrál ide az ember, egy kattintás, és megvan a kategóriája
vagy, ahova tartozik, vagy, ahova tartozni szeretne (vagy jobb híján valami, mert nincs nekivalós)
ez a ki a dom kérdés...
ha egy embert talál valaki, akinek dom, már az (nekik az)
és annyira mindegy, ki más mit gondol
:)

én nem úgy "mérem" a domságot, dominanciát, ahogy te leírtad
a koordinátarendszerünk eltérő, nálam máshol metszi az x tengely az y-t
az nem domináns, aki félbe akarja szakítani a másikat/uralkodik magán, hogy ne szakítsa félbe
ez dominanciára, érvényesülésre való törekvés, próbálkozás (-kodás)
a domináns/dom nem vág közbe, a domináns/dom az, aki köré gyűlnek, és csöndben maradnak, hogy hallják, mit mond
#302003 | 08. 11. 09:31
Anti rád meg most azért nem reagálok különösebben, mert teljesen egyetértek. ;)
#302002 | 08. 11. 09:19
szerintem ezt nekem írtad...

igen, ilyesmiről beszélek
#302001 | 08. 11. 09:17
Hagyok morzsát, hogy visszatalálj! Nekem érdekes felvetéseid voltak. :)
#302000 | 08. 11. 09:14
Nem tudom ki hogyan erti, a "csak ugy van"-t?

En szoszerint. Es az, hogy ez mikent nyilvanul meg, jut- nem jut, ervenyre az mar az adott egyed tobbi jellemzojetol fugg, es a kornyezettol fugg. Ha eleg okos nem kezd el verekedni egy nalalanal erosebbel, ha nem eleg okos akkor betorik a fejet, ha nagyon okos massal vereti meg es igy tovabb....
#301999 | 08. 11. 09:12
és pont most kell mennem... :)
#301998 | 08. 11. 09:09
először: nem bizonyítok semmit, hozzászóltam egy témához, leírtam a meglátásom (szeretem az ilyen elméleti jellegű blogokat, Azurit, Riskley és még párak tollából)
másodszor: nem mutattam be átfogóan a dominánst, csak egy, egyetlen egy jellemzőjéről, domságának lényegi részéről írtam - de erről később -, ez annyira kevés egy ember megítéléséhez (és nem is embert jellemeztem, egy jellemzőről volt szó, ismétlem), hogy ennyiből értelmetlen olyan következtetéseket levonni, mint amiket írtál
harmadszor: olyan jó lenne, ha ez nem lenne személyeskedő blog, szóval azt, hogy én, mit, hogy, hol - kérlek, hanyagoljuk

nem tudom, játszottál-e számítógépes szerepjátékot
mikor megalkotod a karaktered...
vegyük úgy, hogy ez egy ilyen játék
a játékos domináns karaktert választott, és a POWER részt (vagy hívjuk valami hasonlóan, érzem, nem ez a tökéletes) felnyomta fullosra, 100-ig
de még jön a többi beállítás
értelem, érzelmek, érdeklődés, célok, ambíció és ezernyi más
majd mindehhez járul egy eszközkészlet (játékon kívül ez a tanult majd tudatosan választott viselkedési módokat jelenti, a tényleges megvalósulást a köszönéstől a konfliktuskezelés verbális eszköztárán át az érzelemkifejezésig), azaz, hogy hogyan viselkedik mindezek megvalósítása során
és ehhez még az élethelyzete, amely a lehetőségeit szabályozza
és mindezek variációjából igen sokféle domináns "egyed" állhat össze
valóban, szerencsétlen konstellációban olyan is, amilyenről te írtál (szinte gép, rongyként bánik az emberekkel, sőt,velem is :) stb.)
de ennek messze nem kell így lennie
#301997 | 08. 11. 09:04
Folyt köv, ráz a busz. :)
Például nekem is van, hogy tudatosan kell visszafognom magam, hogy ne vágjak mások szavába, mert úgy érzem, éppen most nagyon kell mondanom valakümi reakciót. Ha nem figyelek, csak folyton közbevágok, és ezzel belefolytom a másikba a szót, az egy tudattalan dominancia törekvés, ami a másik elnyomására irányul. A szörnyű az egészben az, hogy egy ilyen beszélgetlés után is simán úgy tudom érezni, milyen tök jót beszélgettünk, pedig nem biztos, hogy így volt, csak sokat pofáztam. :D
Ettől függetlenül a dominancia törekvések egy része tudatos.
Szóval van abban valami, hogy egy domináns személyiség néha csak "van", és úgy is domináns, de azért néha igyekszünk tudatosan is formálni a környezetünkön. :)
#301995 | 08. 11. 08:57
Igazad van, itt nem mentem bele a dominancia és a domság kettéválasztásába, helyesebb lett volna.
Az, hogy ki a dom, hordozza azt a problémát, amit írsz. Részint múlik azon, hogy valaki hogyan pozícionálja magát, de végső soron azon múlik, hogy egy adott kapcsokatrendszerben milyen pozíciót tud felvenni az ember. (Amikor a kettő nem találkozik, akkor jön a csalódás. :) )

Viszont a dominancia törekvések (azok a módok, melyeken a dominancia megnyilvánul és érvényre jut) egyaránt jellemzi a domináns személyiségvonást és a domokat is. Amit leírtam, szerintem a hétköznapi embereket is jellemzi, szexuális beállítottságtól függetlenül. Csak hogy néhány tipizálható példát mondjak, képzelj magad elé egy törtető karrieristát, vagy mondjuk egy kiváló pedagógust.

De a dominánsok is törekednek megvalósítani önmagukat, például sokunk nehezen viseli, ha nem a kezében van az irányítás, vagy úgy érzi, fölé kerekednek, gátolják, elnyomják, stb. Mivel diszkomfortos ez az érzés, igyekeznek ezt valahogy érvényre juttatni. Nekem is volt olyan kidöntőkön, akivel közölni kellett, hogy attól, hogy nagyon hangosan mondod, amit mondasz, még nem lesz igazad....

Abban igazad van, hogy a dominancia törekvések módjai nem feltétlen tudazosak
#301994 | 08. 11. 08:50
nem értelek
#301987 | 08. 11. 07:04
Pár napja is volt ez téma, ugyan arra nem emlékszem milyen összefüggésben, akkor is leírtam a saját külön bejáratú véleményem, most is megteszem, ha nem is tudom szó szerint prezentálni.

A dominánsság egy jellemvonás, tulajdonság. Én abba nem megyek bele, nem értek hozzá, hogy mi az oka, hogy van,(csak úgy) talán a genetikusok, tudósok tudják, vagy lehet ők sem.

Egy frissen született kiskutya alomban már szinte a kipottyanásuk pillanatától látszik, melyik domináns. Ugyanez a helyzet az embernél is. Már kisgyerekkorban az oviban fölismerhető, aztán későbbiekben ez már nem mindig látható, némi tanulás okán. Az pedig, hogy ha például felnőtté válik, milyen érzelemvilággal rendelkezik, képes-e irányítani, stb..... ez egy más kérdés.

Ahhoz, hogy ez a tulajdonsága egy adott személynek egyáltalán mások által érzékelhető legyen, más tulajdonságok megléte is szükséges,

"és ha úgy adódik, helyzet van, környezetében" akkor válik láthatóvá.

Erre jó példákat lehetett látni anno a sorkatonaságnál, a környezet (erő) hatására seggnyalóvá változik, viszont akinek megvan a fizikai szellemi ereje is a jelleméhez az adott környezetben, nos neki nem kell változnia. Vezető lesz ott abban a környezetben, egy bizonyos körben. Vagyis a dom már viszonyítás kérdése.
#301986 | 08. 10. 23:43
Rossz kovetkeztezes.
Keso van... talan holnap...
#301985 | 08. 10. 23:39
ezzel a kommenttel azt bizonyítottad, hogy a dom egy tapló barom.
Csak van?
Ha csak úgy van akkor tuti nem domináns.
Egy nagy semmi! Így neked sem lesz az! Száll virágról virágra? Epekedő szukákra?
Aztán, meg itt olvassuk a lelki nyavalyákat!
Milyen domináns az, aki a saját vágyait sem képes irányítani? Akkor nem tud semmit, és senkit.

Liliom! Te egy abszolúte érzelmek nélküli gépekről beszélsz, pedig a BDSM állítólag az érzékeny emberek szükséglete!
Ha összehoz a sors egy ilyen barommal, akkor fogod tudni, hogy nem vagy más csak egy rongydarab. Úgy lök a semmibe, mint a szart. Azt pedig nem szubmisszimitásnak hívják, hanem áldozatnak!

Játszál ilyen játékot kicsim, de azt máshol játsszák!
#301983 | 08. 10. 23:24
Baszki, Te egy nagyon okos ember vagy ám.
#301981 | 08. 10. 21:59
nekem az a főbajom, hogy beszélünk dominánsról meg domról
de ki is dom?

- aki magát annak vallja? öndefiníción múlna? (kell tehát hozzá 1 ember)
- akit a szubja annak tart? (kell hozzá min. 1 ember, egy szub, valszeg a dom is így gondolja, tehát 2)
- akit egy közösség annak tart? (család, munkahely, több/sok szub - sok ember)

amit te írsz a dominanciáról, domságról, ezt:
"Úgy gondolom, hogy a dominancia törekvések alapvetően két, egymásnak ellentétes irányú erőre alapozódhatnak. Az egyik fajta domináns mások elnyomásából ismer önnön erejére, a másik fajta mások felemelésével validálja önmagát. Annak ellenére, hogy e két féle dom"
az nem a domokról, nem a dominanciáról szól (perszepersze, szerintem)
hanem arról, ha valaki dominánskodni próbál, törekszik dominánsan viselkedni stb.

a dom nem törekszik semmire, csak domináns
nincs kétféle út
csak simán domináns
van, és domináns
és ha úgy adódik, helyzet van, környezetében valakiket elnyom és/vagy felemel
de nem azért, mert erre irányul bármije, nem irányul semmije semmire, csak van, és létezésének, ténykedésének hozadéka/járuléka, hogy a környezetében mi történik - ez a dominánsság
nem ismer önnön erejére, nem validálja magát és egyebek, ezek nem léteznek, nem számítanak
csak van

(persze, nekem tökmindegy, ki dom, ki félig az, ki semennyire sem, ki kinek dom, kinek nem stb. nekem legyen dom, akinek annak kell lennie... a töbieknek meg a legjobbakat kívánom :)
#301965 | 08. 10. 09:33
Ja, értem. :)
#301934 | 08. 10. 04:40
És? Nincs és. :)
Az én elképzelésem. Nagyjából ezt mondtam szerényebb szavakkal, mint elhangzott a #301925-ben, lévén az ismereteim is szerényebbek.
Van az általunk ismert világ, a tudat terméke, az és annyi amit látunk, ebből következik, hogy minden relatív, viszonyítási pont függő. A viszonyítási pont szintén a tudatban létezik, a tudat keresi. A tudatok nem egyformák, ebből következik, hogy a világ sem egyforma, pontosabban világok vannak.

Végül maradok az általam kedvelt egyszerűségnél. Ha a kézben tartott banánt elengedi a kéz, leesik. Valóban így van? Ha a parkban egy erőszaktevő erőszakol egy nőt, a segítségére siető járókelő vajon a megmentő, vagy nem megmentő? A nő szempontjából igen, egy jóravaló idegen, az erőszaktevő szempontjából, egy utálatra méltó agresszor.
#301932 | 08. 10. 00:07
Addigra kipihenem magam. :)))
#301933 | 08. 10. 00:07
Addigra kipihenem magam. :)))
#301931 | 08. 10. 00:06
ha van még kedved, akkor nekem irhatsz, Azúr. élvezem a gondolkodásodat :)
#301930 | 08. 10. 00:06
Azt én is mac hétvégére vállalnám,vagy levélben (hétvégére), ha érdekel a téma. :)
#301928 | 08. 10. 00:05
Ehhez már jojózik a szemem. :)))
#301929 | 08. 10. 00:05
Ehhez már jojózik a szemem. :)))
#301927 | 08. 09. 23:50
Szívesen! :) Ha szeretnéd, megosztok pár általam zsákutcának talált utat az objektív igazságról, de az előbb még próbáltam ezt visszafogni. :)
#301926 | 08. 09. 23:47
Köszönöm!
#301925 | 08. 09. 23:43
Természetesen, ahogy ezt azt írásomban is igyekeztem éreztetni, ez egy "másik oldal" igazsága. A paradoxont az okozza, hogy az ember kijelentéseiben AZ IGAZSÁG igényével lép fel, miközben (néha) tudja, nem sok valószínűsége lehet az objektív igazságnak.
Azbén világképemben az igazságaink mélyén a hiteink, a meggyőzőséseink fortyognak. Írnám, hogy "csupán", de ez igazságtalan (:D rekurzió) lekicsinylése lenne a szubjektumnak.
Ha mélyére megyünk az igazság kérdésének, elég ingoványos talajra jutunk.
Még szerencse, hogy a hétköznapokban nem funkcionális mindig az igazság alapjait kutatni, mert baromi nyakatekert lenne a "Kérek egy kiló kenyeret" helyett azt mondani, "kérek egy olyan individuumot, amely -ha meg nem csalnak érzékeim- leginkább arra a dologra hasonlít, amelyet a közös nyelvjátékunkban általában a kenyerek osztályába sorolna, s még akkor is fenntartom eme szándékok, ha netán ez végtelen regresszushoz vezetne." :)
Azonban ez számomra nem azt jelenti, hogy a világ igazságtalan, hanem azt hogy a világ igazságokat kínál - és ezeken osztoznak az emberek.
#301924 | 08. 09. 23:24
És? :)
#301923 | 08. 09. 23:01
A monogámia (biológiai oldalát nézve) védelem!
Az érzelmek megjelenése felfokozott állapotban az erősebb nem jobban védte a másikat. Mindegy melyik nem volt éppen az erősebb. Jobban védte az utódot is. A túlélés esélye sokkal nagyobb volt a monogám kapcsolatokban. Nem kell ehhez a történelem előtti időkre visszamennünk!

Manapság nincs holtomiglan, holtodiglan, mivel lényegesen tovább élünk, így sok esélye van a kapcsolatok kifáradásának. Ritka kincs a holtig tartó szerelem. Ha megvan az esélye, ...ápoljátok!
#301922 | 08. 09. 22:45
@Uncut: én is érzem, hogy nagyon meleg van. ha egy perc figyelmet szentelsz Azúr utolsó mondata első szavának, azaz "Számomra", akkor teljesen biztos, hogy tudod, nem általános érvényűnek irta.

de semmi probléma, ez a meleg már mindekit megvisel, necsak az idősebbeket, hanem a fiatalabbakat is. még azoknál is sérül az értő olvasás, akik pedig jól tudják máskor alkalmazni :)
#301921 | 08. 09. 22:41
Létezik egyáltalán általános érvényű igazság?
mostanában sokszor citált ösztönös többes, egyáltalán nem bizonyított tény, hogy őseink hogyan éltek az írott kor előtt arról fogalmunk sincs.

Mivel az állatvilágban meglehetősen gyakori a monogám pár, ezért akár nálunk is létezhetett, még a társadalmi érdekek elvárások kora előtt.
#301920 | 08. 09. 22:31
Te okos srác vagy és kedvellek, most is okosat írtál. De ugye ez a Te igazságod és nem általános érvényű?