2018. 07. 13. 15:55 | Megjelent: 1206x
Mostanában úgy jött ki a lépés, hogy szabadidőmben több mesterséges intelligánciával kapcsolatos tartalmat fogyasztottam egymástól függetlenül. Volt közte könyv, sorozat, adatfeldolgozásról szóló cikk, reklám, ilyesmik.
Így újra átgondoltam, hogy mennyiben jó, ha minden vágyunkat kiszolgálják.
És elméláztam ennek a kérdésnek a sub-dom viszonyrendszerében is.
A vágyakkal kapcsolatban néha elég szkeptikus vagyok. Úgy vélem, nem minden vágykielégítésünk szolgálja a javunkat.
A problémákkal negküzdeni nem kellemes, de fejleszti az egyént. Egy sub mézmocsara (vagy akár egy gondoskodó anyáé) bizony kényelmessé teheti az ember életét - és megakaszthatja egy szinten. Például én huszontúlsok évig azt hittem, nőnek kell születni ahhoz, hogy az ember megértse a mosógép hoeroglifáit. Ma már vagyok azon a szinten, hogy tudom: ha pontoasan oda tekerem, teszek bele a második lukon, meg megpakolon a nagy középsőn, akkor már csak türelem kérdése, hogy a nagy lyukon kijöjjenek a tiszta ruhák...
Érdekes helyzet az, ha egy sub jelez a dom felé, hogy árt magának...
Most nincs végszó, nincs agvas bölcsseesség, csak így, hazaköltözve anyámékhoz, és hamarosan összeköltözve Csillaggal, az önvizsgálat ideje ez épp...
Hozzászólások (7)
rákattantam
egy nap öt rész
majdnem jól esett
jól esett, csak mint mikor mindenki házipáleszét végig kell kóstolni (mert nekem nem árt meg.... hát úgy nem is... csak úgy)
A szenvedés nevelése meg nagyon nem új keletű dolog. Olvasd csak el az idézetem. Ha pedig nem nézed még a Westworld-öt és éled ezt a mesterséges intelligenciás témát (esetleg hajlasz létkérdések felé), akkor mindenképp ajánlom!