Addig játszottunk, míg ütöttem vagy százat.

Addig ütöttem, míg el nem fáradt a karom. Először csak néhány ment egyhuzamban, három vagy négy ütés, aztán felmentünk egész 20-ig 25-ig. A leghosszabb sorozatunk végül az volt, amit számolni is elfelejtettünk.
Pedig nem fogtam vissza magam. Ütöttem, ahogy bírtam, hogy a szemednek mind feljebb kelljen kúsznia a zenit felé. Ütöttem, amíg ki nem izzadtunk mindketten, és nem rogytunk egymás mellé lihegve.
Nem tudom, ki találta ki ezt a hülye játékot. Ütővel kergetni ketten egy sárga műpintyet. De van valami felemelő abban, ahogy egyre hosszabb sorozatot ütünk. És arra gondolok, hogy jó, hogy nem csak a bdsm van, amit most úgy is elmosott az eső.
És, hogy jó páros vagyunk.
(A témában egyébként a legpontosabb elemzést itt olvastam:
http://beszelo.c3.hu/cikkek/tollas-izom )