Szintén zenész?

Az elébb egy hölgy hozott vissza egy terméket szervízre. Ahogy a rendelési számát akarta mutatni, véletlen rácsapta a telefonját a kezemre. Én megijedtem, nehogy most menjen szét az ájfón, ő megijedt,mert nem akarta.
-Fájt? - Kérdezte aggódva.
- Nem dehogy!
- Kár, nagyobbat akartam!
Egy hamiskás félmosollyal, és némi szakállimogatással jeleztem, ezt elképzelzeltem. Akiknek a mimika az amyanyelve, még azt is érthették volna, hogy nem feltétlen ebben a felállásban.
A lány összeszakadt a nevetéstől. Azt mondta, hasonló korosztály vagyunk, érti ő. Aztáb tovább csacsogott:
- Mi a logika abban, ahogy kiraktátok a termékeket? Ott gyerekjátétkok, meg törlőkendők, a másik oldalon meg gumik?
- Hát nézd. Ha ebből nem veszel,majd abból kell...
-Oké. De miért van a gumik közt elem?
- Most mondjam azt,hogy farokgyűrűt is árulunk?
- És nem jár valami kompenzáció, hogy ilyen hamar elromlott? Mondjuk egy másik vízforraló?
- Sajnos nem.
- És esetleg valamilyen másfajta kompenzáció?
Ezt egy olyan úri embertként, akinek barátnője van, sajnos már nem érthettem.
- Hát próbálja meg az ügyfálszolgálatot felhívni, de nem garantálom, hogy nyitottak lesznek...

És hogy mi ebből a tanulság? Semmi. Max az, hogy lehet így is. Nem csak úgy, ahogy a panaszkönybe írt ma egy másik hölgy, hogy bunkó és flegma vagyok. Pedig csak mosolyogva egyetértettem vele, hogy igen, az egy jó megoldás lehet, ha máshol veszi meg a termékét, mert ha nem érkezett be hozzánk a terméke, akkor nem tudom odaadni sem...