Álomház I.

Aki egyszer is kimondta, vagy csak elolvasta, hogy "Egyszer volt, hol nem volt...", az pontosan tudja, hogy a képzelet mindig tágabb, mint a valóság.
Lakásokat, házakat nézegetünk...
Emlékszem, még pár hónapja, amikor fejembe vettem, hogy felköltöztetlek Pestre, azt mondtam: elindulok az istenek ennek. Gyakran mondom ezt, ha valamit lehetetlennek érzek. Aztán most már lakásokat, házakat nézegetünk. Kiderül, hogy ha mázlink van, tudunk akár 5 millával is lejebb menni a tervezettnél. Nem mindegy, mennyit nem tudok kifizetni. Szűkülnek a kerületek, persze, ez se Buda lesz, fűtött medencével, kutyadzsakuddzival. De nem is kell.
Csak két szoba. Külön nyíló. Max egy plussz két fél. Minek annyi? A két gyereknek. Egy lesz. Meglátjuk...
Aztán megvan a tökéletes. 3 szoba az emeleten, amcsikicsön a földszinten, előtte kis terasz apájának, legyen hol pöfékelni.
Árban is alatta van még a maximálisnak.
Csak be kell fejezni a felújítást. Csempéket a helyére, meg a fürdőt...
Sajnos én inkább elméleti ember vagyok, nem értek a csempézéshez. Meg a szereléshez. Meg a... és akkor valszeg még kell bele minden. Hűtő, mosógép, tűzhely. Hiába is törném fel az angliás malacperselyem.
De már a fejemben be is lakom a házat. Az lesz a mi szobánk, az a gyerekeké (-Egy lesz! -Gyereké...), amíg nincsenek, addig vendégszoba. Te ott lenn főzőcskézel, mikor itt hazaérkezem. Az ablakon fogok csak benézni, nézek rád, és azt gondolom, milyen jó nekem. És az a szoba? Ahhoz csak nekem lesz kulcsom. Az lesz a mi játszó szobánk. Haha. Tényleg.
És gondolatban ránkfordítom a zárat.

https://m.youtube.com/watch?v=feb7avpYhDU