Memetika

Tegnap hallottam egy dalt a youtubeon. Konkrétabban a Bunkó bluest Vogájéktól. (Kik azok a Vogáék? Tegye fel a kezét, aki hallott rólul korábban!) És ez, mint prousti illat repített vissza abba a korba, amikor Azurit még fiatal rézérc volt...
A belváros szívében, a betonsokaság közt volt egy kis eldugott kert, nem messze Azurit gimijétől, ahová naponta kijártunk, roncsolni tüdőt és májat, szakítani szíveket szanaszét, és tenni azt, ami a világon a legjobb: fiatalnak lenni. Itt minden nap, Azuritnál, és talán még egy döglött nyúlnál is több zenei tehetséggel megáldott ifjú titánok hozták ki cseszlovák dobozgitárjaikat csépelni. Énekeltük a dalainkat, és tettük... na ezt a poént most túl korán elsütöttem... Egy csapat szénfekete acélbetkós rokker süvöltötte az "Üss meg babám még egyszer"-t (nem angolos bdsm rajongók kedvéért: Hit me baby one more time...), Cseh Tamásokat, Lovassit, saját dalokat, Zselenszkyt... És igen, meg voltunk győződve arról, hogy az Irén saját dal.
És valóban: mi más blues kört raktunk alá, szigorúan egy húron kellett közel ritmusosan pengetni az alsó E-n a (tabos kottákon felnőtt gitárhíró nemzedék kedvéért) "Null, nu-null, nu-null, nu-öt-há'-null"-t. A mi második versszakunk tényleg saját szerzemény volt, ahogy a kapcsolat mibeblétét feltáró, improvizatív lírai monológokat is az évek és a komlószörpök érlelték teljessé. De az ötlet, és az első versszak tagadhatatlanun nem a népköltészet eredménye.
Bámulatos. Valyon hogy a túróba tudott ez a kis információs egység a társadalom hajszálerein át lecsöpögni hozzánk, ott szaporodni, mutálódni, fennmaradni? Ne felefjük, még az intetnet korai időszakáról beszélünk,
ahol ha neteztél, anyád üvöltött, hogy nem tudja hívni a Manci nénit, és a youtube még egy merész, kósza ábrándkép sem volt...
És ez a gondolat tovább ívelt a múltamba. Hogy találkoztam először a bdsmmel?
Otthon még netünk sem volt, és még talán csak megsejtettem azt a pubertáskori érdeklődést, ami majdan a szexus felé tolt. Apáü munkahelyén netezgettem, és beírtam a hat bűvös betüt, ami meztelen nénis képek felé vezetett ("sex pic". Akkor még nem tudtam, mit jelent a pic, de célszerű keresőszóként hamar megtanított rá a tapasztalat).
Hogy száradna le a keze annak a programozónak, aki először kitalálta a munkahelyi blokkereket, és nézzen mélyen magába! Hát nem boldogabb világan éltünk, amikor még a munkahelyen nyugodtan lehetett pornózni? Valamint elnézést kérek minden főbe lőtt érintettől, ha netán eme tevékenységem közepette néhány orosz és amerikai vírus közbenjárásával, néhány igen fontos és titkos katonai aktához nyújtottam hozzáférést a külföldi kémhálózatoknak, és változtattam meg örökre a világ menetét amúgy kábé 9 évesen.
Na, akkor találtam először egy szépen kötözött, fejjel lefelé lógatott ázsiai nő művészi igénnyel készített képét.
Szerintem téved, aki most arra gondol, hogy a csúnya gonosz internet fertőzte meg egy szegény ártatlan gyermek elméjét. Szerintem az a kép csak mintegy keretet adott ébredező szexuális érdeklődésem sötétebb vonalának. A kép után nem ábrándoztam folyton gúzsba kötözött és összevert nőhegyekről. (Igaz, ezt ma sem teszem...). De abban a korban, amikor még ölre is mentünk volna egy szájrapusziért, ott, az irodai székben ülve átjárt a vágy és a hatalom tériszonya.
A társadalom hajszálerein lecsepegve.