Szóritész paradoxon.

"Ne lankadjunk, próbáljunk meg egy szépet
írni a nőről, akit szeretünk,
Gyermekei anyjáról. És eléghet
a szerelemben férfiszerepünk."
- Petri -

- És akkor megyünk majd macikat is nézni?
Fel, felágaskodik Ecc. Ritka mozdulat ez tőle. A mellső lába csupa öröm, ugrálna vele, a hátsó lábában a félelem mereven a földhöz ragasztja.
- Igen.
- És tényleg ott lesznek a macik is? - Már csak kaparja az ágyat...
- Persze!
- Honnan tudod?
- Hát ott lesznek a macifarmon, a kerítésen belül.
- Hát be vannak zárva? - Egy apró hopp, majd mérges dobbantás. Igazodj ki a kamaszokon... - Nem helyes a macikat bezárni!
- Ki mondta, hogy azért vannak a kerítések, hogy be legyenek zárva? A maciknak jó ott, nem akarnak sehová menni. Kapnak elég élelmet, rengeteg finomságot, mi is viszünk majd mézet nekik. Nincs semmire gondjuk, ha akarnak heverésznek, ha akarnak, úszkálnak!
A macik nem akarják hogy mindenféle emberek bemenjek hozzájuk, meg össze-vissza simogassák őket kéretlenül. Te örülnél neki, ha bárki megsimogathatna?
- Persze! - Ooopsz, rossz vágány.
- Jó, de ők macik, nem egyszarvúak. Ők nem szeretnék. Néha fontosak a kerítések. A határok. Nem csak be-, hanem ki is zárnak.
Már megint a kerítések... Mostanában gyakran jutnak eszembe, amikor kívül kerülök egy-egy kerítésen... Mondják, ha Isten bezár egy ajtót, kinyit egy ablakot. De amikor egy szívet zárnak be? Akkor néha Mission Impossibleösen lógok le a plafonról, egyensúlyozva, hogy bejuttassak egy puszit a homlok mögé.
Elkezdek fütyörészni egy dallamot. Lassan jön elő a szöveg is.

>>Az űrhajós az íriszed mélyén
én akartam lenni,
de a technikámat odaadtam, mer’ olyan
éhes volt a semmi.<<

Kétségbe ejt egy gondolat. próbálok rájönni, miért török fel zárakat, miért akarok mindegyre bejutni.
Persze, hogy én be akarok jutni, hisz nekem ott jó, egy állandóan mozgó szervben, vagy két pintnyi vér között. De ha szeretsz valakit, a legjobbat akarod számára. Rossz volt hát a kérdésválasztás. Miért helyes egyáltalán ez a befelé törekvés?
Mert még mindig hiszek abban, hogy Neked is jobb, ha benn vagyok. És hiszem, egy imago ellen emeled falaid.

"Egy hűlő test, mely nyugalomra vágyik
– vágyik egy hűvös, mosdott test után.
Melléfeküdni. Vagy a vágyra vágyik?
Ilyen ravaszkodva? Ilyen sután?"
- Petri -

De látom, hogy kezem nyomán öröm fakad benned, és épp ölelésem hiánya, ami falhúzásra késztet. Hinnem kell most, hogy jól látom a dolgokat, és néha egyedül is neki kell feszülni a helyesnek. De hány homokszem egy domb? Gyűlöllek Szóritész.

"Ki tudja. Ilyenek vagyunk. Egy félig
leélt (-élt?) élet mögöttünk, s még mit tudom én mi!
A jövőtől, remélem, megkímélik

szellemem pusztulékony szerveim,"
-Petri-

Csak egy múló rossz érzés, csak egy kavargó gondolatvihar, ennyi csak. Ha gyengülnék, ugyan, hogy vinnélek a jó felé? Ha kell, a hátamon, mint toporzékoló kislányt.

"igazán valami szépet akartam írni neked, te kedves,
hát ez nem ment, és ráadásul aludni se hagylak,
akkor legalább gyorsan véget vetek ennek a kurva szonettnek
Minden folytatódással szemben van némi
averzióm, s ha valamit: tudom, mitől kell félni."
-Petri-

https://www.youtube.com/watch?v=2A3DKK19YN8