Ember tervez...

Kimaradtam a Valentin napi szíváradatból itt.
Sokkal fontosabb dolgom volt: épp szülinapoztunk Csillaggal. És elterveztem, hogy keddtől vasárnapig csinálunk mindenféle jóságot, megyünk előkirándulni a tavaszi pixis kirándulást, egész nap szexelünk és ki sem kelünk az ágyból, játszunk sokat...
Tele voltam tervvel.
Ehhez képest végig kábé szobanövényként funkcionáltam. Keddre valami istentelenül beállt a hátam, szerintem valami ideig is becsípődött, mert ha ülök, vagy állok, akkor zsibbad a bal kezem a könyökömnél, és a kisujjamnál, a tenyérélnél.
Volt basszus 6 napunk, ami azzal telt, hogy csilis lóbalzsammal kenegetés, infralámpázás, melegiszapos zacskó a hátam alá, szenvedés.
(Persze volt egy kicsi játék is, zombis meg kártyás, filmezés, meg szülinapozás, csak remélem, hogy jövőre jobb lesz, de azért ez úton is...)
Csillag remek ápolónő, de minden perverzségünk ellenére azt nem lehet ráfogni, hogy dendrofil lenne. És ezt nem is lehet felróni neki, tegye fel az a szub a kezét, aki szerint egy domnál szexibb egy... egy...
Kúszóbab. Mert olyan voltam.
A családja is nagyon cuki volt, főleg az apuja, aki gyógytornát mutatott, meg aktívan kenegetett, masszírozott ő is. Nagyon zavarba jöttem... Még most is nehéz mit kezdeni azzal a hálával, amit most felé érzek.
És hányszor eszembe jutott, gyerekek, hogy vajon akkor is ilyen kedvesek lennének-e velem, ha tudnák, hogy hol ismerkedtünk meg?
Még szerencse hogy az ominózus kérdésre, hogy hol akadtatok egymásra, összhangban cseng a kitérő válaszunk: az interneten.