Húzd rá cigány... ki tudja meddig húzhatod

Nem szeretem magam, amikor elfelejtek megállni.
Reggel korábban be a melóba, bérletet venni, kell az, be a melóba, zombiüzemmód, mit számít, ha váltót ékelünk az agyak elé...
kiszámolva, akkor is simán beérek, ha sor áll a pénztárnál, csak be a melóba, hó eleje van, hány agyra futja még...
És a Lehelnél két korosabbb cigány siratta a hegedűjét. Valami átütő erővel zokogták a hegedűk A csitári hegyek alattot.
Szeretem, ha sír a hegedű. Olyan tisztán fájdalmas a jól kihúzozz magas hangja, mintha maga bánat szólna belőle. Én meg csak be a melóbe, gyerünk, gyerünk. Épp, hogy a visszajáróból landoltattam valamicskét a tokba. Ritkán adok, de megérdemelték.
Én is megérdemeltem volna, hogy nettó 10 percig még hallgassam a játékukat, és ne csak zombiként kavarjam benn a teát.
Kérlek titeket, feleim, ha tehetitek, Ti ne felejtsetek el megállni!
Én meg, ha lesz időm, megnézem Kundera mint mondott a Lassúságról.