Szuszokos mese ez is, kell majd neki a egy munkacím. Meg egy fejezetcím is.

Az egérlyuknyi váróban két szék volt, és egyre kevesebb levegő. Szürke másfél órája itt igazgatta fehér ingén a fekete nyakkendőjét, és idegesen gyújtott rá következő szivarjára. A főnökségnél két dologhoz értenek roppantul: a várakoztatáshoz, és a kényelmetlen székekhez.
- Szürke! Azonnal bejönni! Jelentést!
A hang valahonnan szürke háta mögül jött, és kellemetlen bizsergést okozott a tarkójánál. Ha Szürke nem dogozott volna korábban a hangszórók elrejtésénél, és a bonyolult rendszer kiépítésénél, ami mind azt szolgálja, hogy a hang pontosan a várakozó háta mögül jöjjön, talán még kényelmetlenebbül érezte volna most magát.
Nyikorogva nyílt ki az ajtó, a sötét teremben csak néhány monitor világította meg bántó fénnyel a technikusok arcát. A középen lévő nagy asztal teljes homályba borult.
- Szürke vagyok, 342-es rosszulléti ügynök! Jelentem, a mai napon Szuszok Kapitány és Bandája eltulajdonított a központi raktárból tizenhárom hordó magányt, ötvennégy rőf szorongást, egy mázsányi lelki fájdalmat. A raktárban dolgozók kikérdezése megtörtént, állításuk szerint azért nem vették észre a behatolást, mert mindegyikük épp a mély letargiában dolgozott. A nap folyamán távozásuk előtt rövid tűzharc alakult ki a parancsnoki flotta és Szuszok kapitány léghajója között, azonban egy mély sóhajjal Szuszok kapitánynak sikerült távoznia a helyszínről.
- Tűzharc? Nem megmondtam, hogy csak megfigyelés a feladat?! -Rikoltott valaki a sötétből.
- Igenis! A Tűzharc elsődleges célja a rakomány volt, amely során megsérült az egyik hordó magány, és szivárogni kezdett. Ennek nyomait követve megtalálhatjuk Szuszok Kapitányt és hajóját.
- Szuszok Kapitány jelenlegi tartozókodási helye?
- Ismeretlen.
- Akkor mit áll még itt, maga tökkelütött! Tudni akarom, hogy Szuszok Kapitány mit tervez a rakománnyal! Ne kerüljön úgy a szemem elé, hogy ezt nem tudja! Különben...
A hang fontolgató várakozása rosszabb volt, mintha megmondta volna a büntetést. Szürke összecsapta a bokáit, tisztelgett, és kihátrált, mielőtt a hang gazdája dűlőre jutott volna.
Pedig mi, kedves olvasóim, mi persze pontosan tudjuk, hol van Szuszok Kapitány. A hajóján ül, és hüvelykujjával dugaszolja be éppen a szivárgó hordót. De a magány nagyon veszélyes anyag ám! Átszivárog a bőrön, és egyre jobban eltölti Szuszok Kapitány szívét.
- Ide egy üveg rumot, emberek, hát senki nincs, aki megsajnálna egy szegény kapitányt? Hol késtek már, ti istenverte szuszok! Hozzátok a rumomat!
- Elfogyott kapitány! - Mondta könnyezve Bajszusz.