A férfi tündöklése és bukása I. - a klasszikus nemi szerepek a középkorig

Azt szokták mondani, hogy mindig Ádámnál és Évánál kezdem... Most csak azért is egy kicsit előbb kezdem. :)
Ádám és Éva előtt, valahol félúton az ember és a majom között, kezdetleges emberi csoportok az elméletek szerint anyajogú társadalomban éltek. Ennek egyik oka az volt, hogy ezen időszakban a gyerekek anyja volt a biztos, az apa személye erősen kérdéses lehetett. Vélhetően a gyermekáldást is mágikus erőktől eredeztették, a nemi aktus és a születés kapcsolata korántsem olyan evidens, mint azt feltételezzük.
Még a 20. század elején is volt olyan törzs, amelyik számára a fiziológiai apaság fogalma ismeretlen volt. Bronislaw Malinowski például az Új-Guinea környéki munkája során a Trobriand-szigetieknél került komoly vitába az apaság kérdését illetően. A helyi törzsek szerint Baloma (a helyi főisten) ajándéka a gyermek. Azt ők is tudják, hogy szűz nem eshet teherbe, de szerintük csak azért, mert ki kell tágítani a méhbe vezető utat azelőtt, hogy az isten felhelyezné a gyermeket. A fiziológiai apaság ellen két remek érvük is volt: Egyrészt ismertek olyan nőket, akik hiába éltek nemi életet, Baloma nem adott nekik gyereket. A másik oldalról megemlítették egy Tilapo-i nevű nőt, aki kissé elmebajos volt, és olyan csúf, hogy férfi hozzá sem nyúlna, mégis sok gyereke volt...
Az anyajogú társadalom vélhetően hozta magával az ennek megfelelő szexuális szerepeket is az ősi közösségekben. (Ne felejtsük el, a mi kultúrákban a párkapcsolat csúcsának tartott monogámia egy 849 társadalmat vizsgáló kutatás során csupán a társadalmak 16%(!)-ára volt jellemző, míg a poligínia 83%-on állt, és a poliandria is 1%-t mutatott...)
A társadalmi struktúrát erősen átalakította a letelepedés, valamint a biológiai apaság felfedezése. A fizikai munka a földeken, a föld megvédése, valamint az új területek elhódítása tovább növelte az erős férfi értékét. A letelepedés növelte a magántulajdon fontosságát, a biológiai apaság felismerése pedig maga után vonta az öröklés lehetőségét. Az öröklés lehetőségével a csoportházasságok helyét átvette a női hűség megkövetelése, a vetélytársaktól való szeparálása.
A szüléstől ideiglenes csökkent, vagy épp kieső munkaképességű nő kiesett ezen időszakokban a munkából, így társadalmi értéke a létfenntartás vonatkozásában csökkent.

A gazdasági/társadalmi átalakulás mellett lehet érvelni egy szellemtörténeti átalakulás mellett is. E szerint a kiszámíthatatlan termékenység és termés hatására a férfiak az isteni világba emelték a női szubsztanciát, megjelentek az ősanya és a természetanya képek vallásokban. Majd a férfiak felemelkedésével fokozatos bevonultak a férfi istenek a hitvilágba, mind jobban kiszorítva, maguk mögé utasítva a női isteneket. Frazer szerint "az isteneket a férfiak teremtik, és a nők imádják". E szerint az érvmenet szerint a férfi főistenek elterjedése legitimizálta és erősítette a férfiak ideológiáit - a nők fejében is. Az érvmenet bár hatásos, és a természeti népek kultúráit nem ismerem elég részletesen, mégis szerintem sokkal több a férfi főisten, mint ami ezt az érvelést alátámaszthatná...

Az európai kultúrtörténetben megkerülhetetlenek a görögök. Szellemtörténetileg érdemes felidézünk Zeusz kicsapongásait, valamint a vérfertőzés ősi tiltásainak maradványait. (Oidipusz, Aiszkülosz - Oltalomkeresők A női oldalon az asszony erénye az utód tiszta vérében rejlik.) Azonban szexuálisan jóval nyitottabb voltak a görögök (gondoljunk csak a félig állat mitológiai állatokra, akár a pásztordarabokra, a homoszexualitáshoz való hozzáállásukra).
Míg Platón a lakomában az androgünök legendájával azonos ragra emeli a férfi-férfi, nő-nő, valamint (az akkor már forradalminak számító) férfi-női szerelmet, Ariszotelész a nő már csak a "Férfi mozgás princípiuma, s ez jobbik és istenibb princípium mindazon lényeknél, melyek születnek."
A nők csupán a házasság és a gyereknevelés kötelékén kívül lehetnek a férfi számára egyenrangúbb felek. Ilyen volt például Spárta, ahol az állam nevelte a gyereket, vagy a sokszor magasan képzett hetérák, akik beleszólhattak a politika alakulásába.
Démosztenésznél maradt fenn a bájos mondat: "Vannak hetéráink szellemünk örömére, pallagáik (rabszolgák) testünk örömére, valamint feleségeink, hogy fiakat szüljenek számunkra."
A patriachális rendszerben a nő a férfi gyámsága alá kerül, sok esetben kikerülnek az örökösödési jogból, magánvagyonuk nincsen, előbb az apa, majd a férj rendelkezik a családi vagyonnal. A háztartásba szorított nők nem kaptak olyan jelentős oktatást, mint a férfiak, így szellemi társaik sem igazán lehettek. A görögöknél ezért a férfi-férfi szerelem a társadalomba való bevezetés, bevezetés és oktatás szerves részét képezte.
Szólón intézményesítette az prostitúciót. A görög kikötőkben fizetést és állami védelmet kaptak a prostituáltak, akiket három csoportra oszthatunk: Dikteriádák (rabnők), auletridák (magán bordélyok lányai) akiket művészetekre, táncra és zenére is oktattak, valamint hetérák. Őket már intézményekben taníttatták a kor tudományára, művészetére.

A római korban kissé javul a nők helyzete: A nő személye felett az apja, vagyona felett a férje rendelkezik. Kettejük vitája során az államhoz fordulnak igazságért. Így a nő kissé védett helyzetbe kerül: apjához, férjéhez, vagy akár az államhoz menekülhet segítségért. Marcus Aurélius Kr. u. 178-ban olyan törvényt hoz, amely szerint az anya halála szerint az első örökösök annak gyerekei, és nem pedig apai ágú férfirokonai lesznek. Innentől kezdve örökölhet vagyont a leánygyermek is. Azonban politikai valamint jogi cselekvőképességük nem javult. A római gazdasági szociológiai változások idővel megágyaznak az új, keresztény ideológiák forradalmának is.
Az új ideológia sem hozta a nőket kedvezőbb helyzetbe. A nő a férfi oldalbordája, másodlagos teremtés, hogy a férfi ne legyen magányos, ráadásul (mint számos más nép mitológiában) a nő a felelős az emberiség bűnbeesésért. Az eredendő bűn büntetése: "Felette megsokasítom viselősséged fájdalmát". Így a szülés a bűnösség körébe vonódik be, ami alól a kivezetést a férfi nélkül született gyermek hozza el. Mindeközben az ószövetségi többnejűség családmodellje szép lassan átalakul a monogámia felé, amelyet erősít a ne paráználkodj parancs.
Beauvoir szerint az egyház bűnös Éva-képével szemben kiépítette Szűz Mária kultuszát, ami renoválja a nő megítélését.
A vallásos eredetű nőkultusz valamint a plátói szerelem filozófiai eszméje alakítja a kort. A lány igazi értéke a szüzessége, a férfiak megkövetelik az erényességét. A női erény nem érdemel jutalmat, elmaradása akár halálbüntetést is vonhat maga után. A lovagszerelmek formálisak, a várúr hölgyével szemben a testiség nem játszik valós szerepet.

- Jelen írás követi Luex Elvira Női szerepek c. könyvének eszmefuttatását. -
A blog folytatásai:
https://hu.smpixie.com/bdsm-blogok/azurit/43580-a-ferfi-tundoklese-es-bukasa-i-a-klasszikus-nemi-szerepek-a-kozepkorig