A dominancia virtusa: a tisztelet

BDSM Blogok » Blog - Azurit » A dominancia virtusa: a tisztelet
2018. 01. 09. 09:07 | Megjelent: 1594x
Kulcsszavak: Kerekasztal
Logikailag nem ez a rész jött volna, de amikor ilyen kérdések kerülnek szóba, a magamfajta képmutogató nem nyugodhat. Hát én is beteszem a közösbe a magamét, mérjétek meg, vessétek kritika alá...
...Varnyú anyó az érzelmek felől ragadta meg a kérdést (bár a külső hivatkozás elolvasásával még adós vagyok), a nyomába szegődtem, és azt találtam, két eltérő dolgot is tiszeletnek nevezünk. Az egyik, amikor valami kimagasló teljesítmény tiszteletet ébreszt bennem. A másikat nehezebb tetten érni, negatívan jelenetkező érzés, bűntudat, amikor a tiszteletet elhagyja az ember. Azt hiszem, amikor valaki a tiszteletet várja el, ezt a teljesítményhez nem kötődő "alaptiszteletet" keresi a másikban...
...A világban minden fizikai létező dolognak határai vannak, felüleltével válik el a világtól. De még a nem fizikai létezőknek is van határa: az ürességnek az azt körbefogó kitöltött tér, a melegnek a hideg, a jóságnak a rosszaság, a végtelen számsornak a betűk sora. Azt hiszem a világ menthetetlenül minden számára feloszlik "Én"-é, és "Nem-Én"-é...
...Ebből fakadóan a világ nem csak olyan, amilyennek Én akarom. És ez minimum kényelmetlenebbé teszi a létezést...
...Ezt a békát le kell nyelnünk. El kell fogadnunk, a világ nem csak belőlünk áll. Másokból is. És nem csak hogy másokból: a hegyek, a völgyek, az indukciós tekercsek mellett vannak Másik Ének. Alter-Egók. Akik szintén azt szeretnék, hogy a világ olyan legyen, amilyennek azt ők szeretnék...
...Ennek elfogadása a tisztelet előszobája. Még nem tisztelet, hiszen a másságot ettől még elsöpörni is kívánhatjuk. A tisztelet azt hiszen ott kezdődik, amikor a másikat, vagy a másik egy részét értékként fogadom el, megőrzendőnek, fenntartandónak...
...Ha az Alter-egót Alter-egóként fogadod el, akkor be kell látnod, ő éppúgy határos, mint te. "Tiszteld apádat és anyádat!" Nehéz parancs, hiszen gyerekként látjuk őket, minden nap, látjuk őket hibáikkal, esendőségeikkel. A lélekfejlődés egy szakasza, amikor a tökéletes szülő ideája összeomlik az emberben, és átvedzi helyét a reálisabb, komplexebb szeretetre mélt szülő képe...
...Tiszteld önmagad! Húúú, de unásig rágott csontja az önsegítő és motiváló piacnak. De tényleg, elfogadjuk-e, hogy vannak határaink? Másként megfogalmza: hogy nem vagyunk határtalan istenek?...
... Néha szóba kerül a beszélgetéseim során, hogy a bdsm játék-e, vagy realitás. Nézzük a tisztelet oldaláról. Eljátszjatjuk, hogy a másikat megalázzuk, kihasználjuk, csicskáztatjuk, mindkét fél örömére. Játék ez csupán, mert ezt egy Alter-egóval játszuk, nincs jogalapom rá, hogy ténylegessen így bánjak egy Másikkal. A bdsmben megszokott és kedves játék marad a határfeszegetés. De ha a bdsmből kifogy a tisztelet, azaz a másik határainak értékként való elfogadása, megszűnik a bdsm. Helyébe lép a pszichopátia...
... A tiszelet még nem szeretet, csak elfogadás. Fel tudok idézni magamban olyan felismeréseket, amikor valamit vagy valakit értékként könyvelek el, de befogadni azt azt értéket, magamévá tenni és képviselni nem kívántam...
... Kell a menekülő szó...

Hozzászólások (25)


#267309 | 2018. 01. 09. 20:07
Van magammal hozott értékrendem, ezt tanultam mondhatni az anyatejjel együtt szívtam magamba egy vidéki alföldi kisvárosban amit ma is a legszebb városok egyikének tartok. Ott azért nagyon tartjuk a természethez való ragaszkodást, a természet tiszteletét. A Duna nem játék, a Duna veszélyes és ettől függetlenül körül ölel elandalít. Megtanít úszni, megtanít arra ha lehúz hogyan gere a felszínre. Önkéntelenül is tisztelni fogod. Amikor azt látod hogy tobzódik amikor kitör akkor szinte megdermedsz tőle és igen is tisztelni fogod! (Pi)
#267301 | 2018. 01. 09. 19:58
NŐ, a NŐ, aki nem tiszteli, mint anyát, mint feleséget, mint subot (nem teljes a lista), mint embert, mint a teremtés kornáján a legszebbeben csillogót, azt csak sajnálni tudom.Mindenkit persze a saját helyén és módján. (Sa)
#267300 | 2018. 01. 09. 19:58
Én általánosan, "alanyi jogon" igyekszem tisztelni az embert. Igyekszem nem ártani, és ha tehetem, segíteni a bánaton.
Ezen felül alapvető tisztelet van bennem a nő iránt. Egész biztos vagyok benne, hogy megváltotik a viselkedésem, ha nővel kerülök kontaktusba, mintha férfivel. Például ha egy ravasz pszichológus kiszemelne alanynak, hogy elvégezze rajtam a "buszon szétguruló almákat", egész biztos vagyok benne, hogy a két nemre vetített segítséget nyújtó görbém eléggé széttartó lenne, a nélkül, hogy tudnék róla. ;) Persze amint a nőről már tudok valami személyesebbet is, az erősebben hat érzelmeimre, és viselkedésemre, gondolataimra.
- Tisztelem a természetet, a magam fura, belül áhitatos, kívül logikátlan módján. :) Mentek udvarba esett kiscinkét, etetek kóbor kutyát, macskát, harmóniába kerül lelkem egy hegyi pataknál, és órákig képes vagyok söröspohárral halra vagy rákra vadászni a tengerparton, hogy utána visszaengedjem őket a vzbe. Ennek ellenére eldobom a csikket én faragatlan, és csak néha hallom meg szörnyű sikolyát a hangyának, akit eltapostam, és elkenem a szúnyogot, mielőtt megcsíp.
- Tisztelem, és követni igyekszem egy marék életelvem, amik többé tesznek, vagy amikért éhen halok. ;)
#267299 | 2018. 01. 09. 19:58
Legyen minden organizmust tisztelek én is amíg a saját komfortzónámat nem bántja. Most gondolok itt a hüvelygombára! :-DDDDD (Pi)
Törölt felhasználó
#267296 | 2018. 01. 09. 19:54
Kimaradt a nem bántassz más organizmusokat, akkor őket is tiszteled. Vagy inkább úgy fogalmaznék tiszteled/tiszteletben tartod az élethez való jogukat, az élni akarásukat, tevésüket, nem tevésüket
#267283 | 2018. 01. 09. 19:38
-Tisztelem azt a nőt, anyát aki a napi 8 óra munka után otthon főz, mos takarít a gyerkőccel/gyerkőcökkel leckét ír tanul.
- Nem tudom tisztelni azt a nőt aki csak azért túlórázik, hogy több legyen nekik, a gyereknek, miközben az élete elszáll a gyerekek felnőnek a férjére idegenként néz és viszont. Szerintem ez a legnagyobb baromság.
- Tisztelem a férfit aki minden körülmény között kiáll a feleségéért akár a saját édesanyjával kapcsolatban is mert ő azt a nőt választotta az édesanyját kapta.
-Nem nem tisztelem azt a férfit aki először a drága mamával beszéli meg a házassága részleteit utána pedig mint kinyilatkoztatást tesz otthon, hogy kell történni a dolgoknak.
-Tisztelem és félem a természetet. Látni, hallani amint a Duna kiönt a medréből és közben csónakkal ott mész és próbálod a barátaid értékeit menteni arra nincsenek szavak. Aki nem élte át az nem is tudja miről beszélek(bocsi).
- Nem annyira nem tisztelem a természetet, hogy ne élvezzem azt amit adni tud. Ha nem fedezzük fel a természet adta kincseket akkor az emberiség nem tartana ott ahol tart. Ne legyünk azért demagógok!
- Tisztelem a gyerekeim mert önálló egyéniségek és mert látom benne magam az apjuk akár a nagyszüleik vonásait és napról napra fedeztem fel anno azokat a kis okosságaikat amikkel hol megnevettetek, hol szinte megríkattak.
- Nem annyira nem tisztelem a gyerekeim, hogy önző kis dögöket formáltam volna belőlük, bár lehet ezzel is megtiszteltem őket valahol ez most kicsit axióma azt hiszem. És igen is nem ugrottam nekik azonnal minden füttyre, ja lehet emberek váltak belőlük?

És most csak így hirtelen ezek jutottak eszembe a tiszteletről.
Persze lehet ezekkel egyet érteni és lehet nem egyet érteni és vitázni. Soha nem gondoltam volna, hogy egy vátesz lennék, de ezek az én gondolataim. Uff szóltam (Pi)
Azurit Törölt felhasználó
#267273 | 2018. 01. 09. 19:15
A nőknek adott tiszteletben azt tiszteled, amit tesznek évszázadok óta, megtiszteled mondjuk azzal, hogy úgy köszönsz, hogy Kezét csókolom pl. udvariassági formulákkal tisztelegsz ezért. A nődet tiszteled, becsülöd, azért amilyen, mert különben nem lenne a nőd. (Ne harapd le a fejem, érted :)) Az élet tisztelete? Ha tartalmasan éled, akkor tiszteled, a tiédet, ha nem bántassz másokat, értek ezalatt mindenféle organizmust, ami élő. Természet tisztelete? Próbálsz rá vigyázni amennyire tőled telik, ezzel tiszteled, de az ember gyarló, szóval pusztítja is.
#267239 | 2018. 01. 09. 17:17
Ebben igazad van, teljes mértékben :) (Sa)
#267221 | 2018. 01. 09. 14:29
Köszönöm, folyt. köv. várom :)
A természet tisztelete?
Az érintetlené, vagy a civillizálté?
Az érintetlent nem ismerem, mert ha ismerném, már nem volna az.
A civillizálté? Általam, egyének által nem értelmezhető, a civillizáció, melynek részei vagyunk, meg ugyebár tudjuk, mennyire tiszteli.
Meg amúgy is sokba kerülne.
Egy példa: elektromos autó, kétségtelen természetbarát, de az a módszer amivel az elektromos energiát előállítják?
Vízerőmű alig van, a nagyja leugatva.
A természet egyes elemeinek tisztelete, vagy respektje, szerintem szükségszerűség. Nem szeretem a szelet, nem is tisztelem, de respektálom, pl. (Sa)
#267220 | 2018. 01. 09. 14:22
Ez gyönyörű válasz volt ám! :) Sipkám emelintem!
Az élet tiszteleténék tényleg nagy kérdés a dohányzás! Mit is mondhatnék, akire még Szókratész kacsintott bürökpohara mögül: nem az élet a legfőbb érték, hanem a jó élet. Elegáns cáfolat,mégis a mások életlnek alapvető tisztelte dolgozik az érzelmein közt. Lesz min gondolkodnom estig! Köszönöm, Sa!
#267218 | 2018. 01. 09. 14:15
Az élet tisztelete? A sajátunké? Dohányzunk,mirelitet(is) eszünk,autózunk.....
A másé? Alap.
Az élet mint biológia? Tény.
Az élet, mint fogalom? Van.
Az élet, mint élet? Tartalmasan, értelmesen.(Sa)
#267216 | 2018. 01. 09. 14:09
Jobb szeretem a filozófiát, mint útom levést elgondolni, nem pedig mint végső igazságok tárházát. Szóval a dohányzás közbe nem szól, nekem van egy emberöltőm rá. :)
#267213 | 2018. 01. 09. 14:03
Hallóhalló, ez nem ér, erre válaszolni egy emberöltő :D (Sa)
#267205 | 2018. 01. 09. 13:34
Jujj, de kár, hogy csak este tudok majd rendesen reagálni. De ha úgy teszem fel a kérdést, hogy az élet tisztelete? Én kissé maradi vagyok, de a nők tisztelete? (Oké, ezt nálam is le lehet rombolni egyénileg, de az egyént mindig túléli az általános. :) ) A természet, vagy természetanyánk tisztelete? Ezek mögött nincs valós teljesítmény, mégis, talán alapból elvárható (lenne) nem? Talán az első a legmarkánsabb példa...
Törölt felhasználó
#267203 | 2018. 01. 09. 13:14
Egyén, nézőpont, helyzet és még sok-sok minden függő. De van aki úgy gondolja, hogy alapból jár. Szerintem nem. Senkinek. Nem kötelező, adható.
#267189 | 2018. 01. 09. 11:50
Szóval sokféleképpen lehet ezt megközelíteni és azt hiszem, mindannyiunknak van igaza valahol :))))))) (Sa)
SaPi Törölt felhasználó
#267185 | 2018. 01. 09. 11:09
Elfogadom , hogy neked ez a véleményed...nem vitázom
#267183 | 2018. 01. 09. 10:57
Bocs, ez szerintem nem így van, van egy dolga, ami bennem tiszteletet ébreszt, a többi dolga meg közömbös. Nem ez a két véglet van, hogy vagy tisztelem, vagy nem. Mit is jelent , hogy nem tisztelem? Amúgy nem rúgom fel, nem lövöm le, mert nem tisztelem, pusztán nem ébreszt bennem adott dolog ilyen reakciót. Ha valakit tisztelsz, akkor sem úgy tiszteled, hogy a ltének minden elemét tiszteled. Van egy két olyan dolga, ami ezt benned kiváltja, de nem az egész ember. Szerintem.(Sa)
SaPi Törölt felhasználó
#267182 | 2018. 01. 09. 10:51
Azt írod, " Van akit valamiért tisztelek,más valamiért meg nem " .
Most akkor , tiszteled, vagy nem ?
Nem lehet valakit egyik pillanatban tisztelni a másikban meg nem tisztelni. Ez az ugrálás nem a tisztelet jele.
Akkor nem tiszteled.
Olyan , mint a szeretlek is , meg nem is. De inkább nem .
#267181 | 2018. 01. 09. 10:45
Egyébiránt a tiszteletet kiérdemelni kell, nem elvárni,csak mellékesen jegyzem meg.
Hogy mit is jelent? Mivel elvont, és érzelmi alapjai vannak, szerintem kinek, kinek mit. Nincs egy válasz, azt gondolom. Rengeteg mindennel összefügg, helyzettől, belső értékektől, szituációtól, stb., stb. Van akit valamiért tisztelek,más valamiért meg nem. Különböző megnyilvánulásai vannak, esetleg fizikailag kézzelfogható is, mint pl. egy kitüntetés. Jó, most jöhet a replika, hogy azt teljesítményért adják. Egy teljesítmény nem válthat ki tiszteletet? Szerintem dehogynem.
Folytathanám.....(Sa)
Azurit Törölt felhasználó
#267180 | 2018. 01. 09. 10:44
Ismerem az érzést, én is sokszor beleesek ebbe a csapdába.
De olyan jó , valakit úgy szeretni!
#267177 | 2018. 01. 09. 10:35
És tényleg, teljesen igazad van! Kissé csapongósra hagytam a gondolkosásom, így ez el is kerülte a figyelmem. Hajlamosak vagyunk a személyhez fűződő érzelmeink és a tettei között fennálló negatív vagy pozitív előjel egyezésekor összemosni a kettőt. De legyen eltér az érzelmi előjel, máris könnyebben kiugrik a különbség! Köszönöm! :)
#267174 | 2018. 01. 09. 10:25
Igen szerintem sokan a tiszteletet az elfogadással azonositják. Pedig attól hogy én elfogadlak olyannak amilyen vagy korántsem biztos, hogy tisztellek. Legalább is az én olvasatomban igy van. (Pi)
Törölt felhasználó
#267172 | 2018. 01. 09. 10:08
A tisztelet, korántsem csak elfogadás, hanem meghajlás a másik előtt , felemelem magam fölé, vagy én teszem magam alá, mert tudom, hogy követendő az Ő értéke, amit idővel én is szeretnék elérni, olyanná lenni , mint Ő.
Törölt felhasználó
#267170 | 2018. 01. 09. 09:42
Egy teljesítményért miért tisztelnék valakit?
A teljesítményt tisztelem.
Lehet, hogy aki a teljesítményt alkotta, e büdös tróger, akit nem tisztelhetek, mert más tulajdonságait utálom.
Nem is ismerem.
Csak akkor tisztelhetek valakit, ha ismerem őt, s az egész embert el tudom fogadni, minden határával, minden szélsőségével.
Pl. A szüleink ilyenek.
Még a tanárok is lehetnek azok, mert évek alatt megismerem.
De ismeretlenül, mert valaki átúszta az Atlanti- Óceánt, miért tisztelném?






 
aaaaaaaaaaaa