2018. 01. 09. 09:07 | Megjelent: 1603x
Logikailag nem ez a rész jött volna, de amikor ilyen kérdések kerülnek szóba, a magamfajta képmutogató nem nyugodhat. Hát én is beteszem a közösbe a magamét, mérjétek meg, vessétek kritika alá...
...Varnyú anyó az érzelmek felől ragadta meg a kérdést (bár a külső hivatkozás elolvasásával még adós vagyok), a nyomába szegődtem, és azt találtam, két eltérő dolgot is tiszeletnek nevezünk. Az egyik, amikor valami kimagasló teljesítmény tiszteletet ébreszt bennem. A másikat nehezebb tetten érni, negatívan jelenetkező érzés, bűntudat, amikor a tiszteletet elhagyja az ember. Azt hiszem, amikor valaki a tiszteletet várja el, ezt a teljesítményhez nem kötődő "alaptiszteletet" keresi a másikban...
...A világban minden fizikai létező dolognak határai vannak, felüleltével válik el a világtól. De még a nem fizikai létezőknek is van határa: az ürességnek az azt körbefogó kitöltött tér, a melegnek a hideg, a jóságnak a rosszaság, a végtelen számsornak a betűk sora. Azt hiszem a világ menthetetlenül minden számára feloszlik "Én"-é, és "Nem-Én"-é...
...Ebből fakadóan a világ nem csak olyan, amilyennek Én akarom. És ez minimum kényelmetlenebbé teszi a létezést...
...Ezt a békát le kell nyelnünk. El kell fogadnunk, a világ nem csak belőlünk áll. Másokból is. És nem csak hogy másokból: a hegyek, a völgyek, az indukciós tekercsek mellett vannak Másik Ének. Alter-Egók. Akik szintén azt szeretnék, hogy a világ olyan legyen, amilyennek azt ők szeretnék...
...Ennek elfogadása a tisztelet előszobája. Még nem tisztelet, hiszen a másságot ettől még elsöpörni is kívánhatjuk. A tisztelet azt hiszen ott kezdődik, amikor a másikat, vagy a másik egy részét értékként fogadom el, megőrzendőnek, fenntartandónak...
...Ha az Alter-egót Alter-egóként fogadod el, akkor be kell látnod, ő éppúgy határos, mint te. "Tiszteld apádat és anyádat!" Nehéz parancs, hiszen gyerekként látjuk őket, minden nap, látjuk őket hibáikkal, esendőségeikkel. A lélekfejlődés egy szakasza, amikor a tökéletes szülő ideája összeomlik az emberben, és átvedzi helyét a reálisabb, komplexebb szeretetre mélt szülő képe...
...Tiszteld önmagad! Húúú, de unásig rágott csontja az önsegítő és motiváló piacnak. De tényleg, elfogadjuk-e, hogy vannak határaink? Másként megfogalmza: hogy nem vagyunk határtalan istenek?...
... Néha szóba kerül a beszélgetéseim során, hogy a bdsm játék-e, vagy realitás. Nézzük a tisztelet oldaláról. Eljátszjatjuk, hogy a másikat megalázzuk, kihasználjuk, csicskáztatjuk, mindkét fél örömére. Játék ez csupán, mert ezt egy Alter-egóval játszuk, nincs jogalapom rá, hogy ténylegessen így bánjak egy Másikkal. A bdsmben megszokott és kedves játék marad a határfeszegetés. De ha a bdsmből kifogy a tisztelet, azaz a másik határainak értékként való elfogadása, megszűnik a bdsm. Helyébe lép a pszichopátia...
... A tiszelet még nem szeretet, csak elfogadás. Fel tudok idézni magamban olyan felismeréseket, amikor valamit vagy valakit értékként könyvelek el, de befogadni azt azt értéket, magamévá tenni és képviselni nem kívántam...
... Kell a menekülő szó...
Hozzászólások (25)
Ezen felül alapvető tisztelet van bennem a nő iránt. Egész biztos vagyok benne, hogy megváltotik a viselkedésem, ha nővel kerülök kontaktusba, mintha férfivel. Például ha egy ravasz pszichológus kiszemelne alanynak, hogy elvégezze rajtam a "buszon szétguruló almákat", egész biztos vagyok benne, hogy a két nemre vetített segítséget nyújtó görbém eléggé széttartó lenne, a nélkül, hogy tudnék róla. ;) Persze amint a nőről már tudok valami személyesebbet is, az erősebben hat érzelmeimre, és viselkedésemre, gondolataimra.
- Tisztelem a természetet, a magam fura, belül áhitatos, kívül logikátlan módján. :) Mentek udvarba esett kiscinkét, etetek kóbor kutyát, macskát, harmóniába kerül lelkem egy hegyi pataknál, és órákig képes vagyok söröspohárral halra vagy rákra vadászni a tengerparton, hogy utána visszaengedjem őket a vzbe. Ennek ellenére eldobom a csikket én faragatlan, és csak néha hallom meg szörnyű sikolyát a hangyának, akit eltapostam, és elkenem a szúnyogot, mielőtt megcsíp.
- Tisztelem, és követni igyekszem egy marék életelvem, amik többé tesznek, vagy amikért éhen halok. ;)
- Nem tudom tisztelni azt a nőt aki csak azért túlórázik, hogy több legyen nekik, a gyereknek, miközben az élete elszáll a gyerekek felnőnek a férjére idegenként néz és viszont. Szerintem ez a legnagyobb baromság.
- Tisztelem a férfit aki minden körülmény között kiáll a feleségéért akár a saját édesanyjával kapcsolatban is mert ő azt a nőt választotta az édesanyját kapta.
-Nem nem tisztelem azt a férfit aki először a drága mamával beszéli meg a házassága részleteit utána pedig mint kinyilatkoztatást tesz otthon, hogy kell történni a dolgoknak.
-Tisztelem és félem a természetet. Látni, hallani amint a Duna kiönt a medréből és közben csónakkal ott mész és próbálod a barátaid értékeit menteni arra nincsenek szavak. Aki nem élte át az nem is tudja miről beszélek(bocsi).
- Nem annyira nem tisztelem a természetet, hogy ne élvezzem azt amit adni tud. Ha nem fedezzük fel a természet adta kincseket akkor az emberiség nem tartana ott ahol tart. Ne legyünk azért demagógok!
- Tisztelem a gyerekeim mert önálló egyéniségek és mert látom benne magam az apjuk akár a nagyszüleik vonásait és napról napra fedeztem fel anno azokat a kis okosságaikat amikkel hol megnevettetek, hol szinte megríkattak.
- Nem annyira nem tisztelem a gyerekeim, hogy önző kis dögöket formáltam volna belőlük, bár lehet ezzel is megtiszteltem őket valahol ez most kicsit axióma azt hiszem. És igen is nem ugrottam nekik azonnal minden füttyre, ja lehet emberek váltak belőlük?
És most csak így hirtelen ezek jutottak eszembe a tiszteletről.
Persze lehet ezekkel egyet érteni és lehet nem egyet érteni és vitázni. Soha nem gondoltam volna, hogy egy vátesz lennék, de ezek az én gondolataim. Uff szóltam (Pi)
A természet tisztelete?
Az érintetlené, vagy a civillizálté?
Az érintetlent nem ismerem, mert ha ismerném, már nem volna az.
A civillizálté? Általam, egyének által nem értelmezhető, a civillizáció, melynek részei vagyunk, meg ugyebár tudjuk, mennyire tiszteli.
Meg amúgy is sokba kerülne.
Egy példa: elektromos autó, kétségtelen természetbarát, de az a módszer amivel az elektromos energiát előállítják?
Vízerőmű alig van, a nagyja leugatva.
A természet egyes elemeinek tisztelete, vagy respektje, szerintem szükségszerűség. Nem szeretem a szelet, nem is tisztelem, de respektálom, pl. (Sa)
Az élet tiszteleténék tényleg nagy kérdés a dohányzás! Mit is mondhatnék, akire még Szókratész kacsintott bürökpohara mögül: nem az élet a legfőbb érték, hanem a jó élet. Elegáns cáfolat,mégis a mások életlnek alapvető tisztelte dolgozik az érzelmein közt. Lesz min gondolkodnom estig! Köszönöm, Sa!
A másé? Alap.
Az élet mint biológia? Tény.
Az élet, mint fogalom? Van.
Az élet, mint élet? Tartalmasan, értelmesen.(Sa)
Most akkor , tiszteled, vagy nem ?
Nem lehet valakit egyik pillanatban tisztelni a másikban meg nem tisztelni. Ez az ugrálás nem a tisztelet jele.
Akkor nem tiszteled.
Olyan , mint a szeretlek is , meg nem is. De inkább nem .
Hogy mit is jelent? Mivel elvont, és érzelmi alapjai vannak, szerintem kinek, kinek mit. Nincs egy válasz, azt gondolom. Rengeteg mindennel összefügg, helyzettől, belső értékektől, szituációtól, stb., stb. Van akit valamiért tisztelek,más valamiért meg nem. Különböző megnyilvánulásai vannak, esetleg fizikailag kézzelfogható is, mint pl. egy kitüntetés. Jó, most jöhet a replika, hogy azt teljesítményért adják. Egy teljesítmény nem válthat ki tiszteletet? Szerintem dehogynem.
Folytathanám.....(Sa)
De olyan jó , valakit úgy szeretni!
A teljesítményt tisztelem.
Lehet, hogy aki a teljesítményt alkotta, e büdös tróger, akit nem tisztelhetek, mert más tulajdonságait utálom.
Nem is ismerem.
Csak akkor tisztelhetek valakit, ha ismerem őt, s az egész embert el tudom fogadni, minden határával, minden szélsőségével.
Pl. A szüleink ilyenek.
Még a tanárok is lehetnek azok, mert évek alatt megismerem.
De ismeretlenül, mert valaki átúszta az Atlanti- Óceánt, miért tisztelném?