A dominancia virtusa - az önuralom.

Ez nem reakcióposzt. Ez egy kerekasztal folytatása. Mégis, bár harmadjára ülök neki, és mégis mindig aktualitását érzem.
Előző fejezetben írtam arról, ahol a jogok megjelennek, ott megjennek a kötelezettségek is. Fölsejlett, a domináns egyednek elemi érdeke nem csupán saját, hanem az uralt érdekét is szem előtt tartania.
Ez azonban nem könnyű feladat: az ember eredendően egocentrikus. A csecsemő sír, ha bármi rossz, és azonnali kielégülésre törekszik. Az elmeteória, azaz hogy a miénktől különböző gondolatokkal rendelkeznek a körülöttünk élő emberek, nagyjából 3 éves korára alakul ki egy egészséges emberben. A vágykésleltetés, a perspektívaváltás, a másmilyenség elfogadása mind-mind szerzett képesség.
Szükséges ezeket a képességeket elsajátítatunk, mert hiába a sok spirituális bullshit, az univerzum nem a mi kényünk és kedvünk szerint rendeződik. Ha az Én nem akadna fönn a Neménen, nem is kellene fejlődnünk.
Ennek ellenére az egoizmus ösztöne marad az elsődleges. Sőt, ezek által is az marad, mert megtanuljuk, vágyainkat biztosabban lehet kielégíteni ezek által.
Idővel szélesedik az egyén eszköztára. Vegyes stratégiákkal érhetjük el legkönnyebben a céljainkat. Ennek egy útja lehet a környezet ledominálása. Az erősebb kutya baszik, nem igaz?
Sok út vezet a Nirvánába. Míg a judeokeresztény etikában markáns vonalat képvisel a "jó" és a "közösségkompatibilis vágykielégítés" kéz a kézben járása, addig keleten a vágyak kioltása áll a a boldogság fókuszában, aminek következménye, hogy nem csekekvő cselekvéssel, kevésbé koanosan, hátsó szándék nélküli cselekvéssel tudjuk tenni a jót.

"33. KÜLÖNBÖZŐ ERÉNYEK

Aki másokat ismer, okos.
Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős.
Aki önmagát legyőzi, hős.
Aki megelégedett, az gazdag.
Aki bátran tör előre, az eléri célját.
Aki helyét nem hagyja el, az maradandó.
Aki a halállal nem enyészik el, annak örök élete lesz."
Lao-ce, Tao Te King

Ha valaki önmagán nem képes uralkodni, az másokat is csak eszközként képes használni.