Ajándék

- Azúr, nézd! Azúr, gyere nézd! Nézd! Nézd! Nézd! Nézd!
Azon gondolkodom, hogy ésszerű dolog-e kinyitni a szemed, amikor egy-szarvval böködik hajnalban az arcodat...
- Azúr, nézd! Minden Eccarvnak öltözött!
A kósza és kései álomképek közül próbálom elhessegetni a rózsaszín nyerges fákat...
- Hmmmmpffff. -Morgok egyet, ami igen szép teljesítmény tőlem, tekintve, hogy a fejemben női ágú felmenők gyakori emlegetése zajlik épp, jelzős szerkezetben.
- Azúúúúúúr! Kééééérlek! Nézd! Nézd! Nézd! Nézd! Nézd!
Lássuk csak. Van alul két lábam. Van két karom. Van egy fejem felül. Van Eccarvam. Aki a fejem ugrál. Oké, akkor helló, világ, indulhat a reggel....
- Mijjjazzz?
- Nézz ki az ablakon! Minden Eccarvas lett!
- Tényleg szép. - mosolyodom el, és egy kicsit élvezem én is a deres ágat látványát.
- Miért csinálták?
- Mert hideg van. Jön a tél. Ilyenkor reggelente felveszi minden a fehér ruháját.
- Ki az a Tél?
- Persze, el is feledtem, Élüszionban sosincs tél. Az a négy évszak egyike.
- És az milyen?
- Hideg. Nyugalmas. Aludni megy a természet, hogy kipihenhesse magát. Mint Azúr. Így lesznek tavasszal neked megint szép virágok. Ezért nem szaba...
- Tényleg igaziból mondtad, hogy lesznek még virágok? - Örömében hatalmasat ugrik, nekicsapódik a mellemnek, majd' lever a lábamról.
- Persze. - Ölelem, és nézzük az autókat és a házak tetejét.
- De te már felébredtél, és a természet még alszik... Mit szoktak ilyenkor csinálni az emberek?
- Hát... Ilyenkor visszahúzódnak meleg otthonaikban. És örülnek, hogy van kit szeretniük ebben a hidegben.
- Azt hogy szokták csinálni?
- Például jön Mikulás, és csokit, meg ajándékot hoz a gyerekeknek, akik egész évben jók voltak.
- De hát nem is lehet egész évben jónak lenni! (Elkerekedő szeme elárulja, hogy épp saját csokijaiért aggódik...)
- Persze, hogy nem lehet. De ez a tél varázsa. A hó ellepi a tájat. Elfedi a rossz emlékeket. A szülők ilyenkor jónak látják a gyermekeiket, mert időt fordítanak arra, hogy észrevegyék bennük a jóságot is.
- És lehet, hogy a Mikulás nekem is hoz valamit?
- Sajnos nem. A mikulás csak a gyerekeknek szokott ajándékot hozni. - Elképedve rám néz, aztán gyöngyöző kacagással nevet fel. Érti már a kettős beszédet, ha akarja. Tanul az én kis okos Eccarvam...
- És... Te jó voltál?
Elgondolkodom. Nehéz kérdés. Okoztam idén sok mosolyt, de túl sok könnyet is.
- Majd a Mikulás eldönti. - Mondom, de nem tudom teljesen elrejteni a szomorúságom.
- Ismerek valakit, aki talán tudna szólni a Mikulásnak... - Mosolyodik el sejtelmesen. Én meg sosem becsülök le egy egyszarvút, ha legendás lényekről van szó... - De tudnom kellene, hogy mit szeretnél a Mikulástól...
Elmélázom...
- Én egyszerű ember vagyok. Kevés vággyal élek.
- Hát nem örülnél semminek? - Jól látom? Aggódik?
- Dehogynem. Én mindennek örülök, amit szeretettel adnak.
- A csokit is szereted?
- Persze...
- De mit szeretnél igazán?
- Embereket. Találkozásokat. Két lélek egymásnak örülését. Egy jó beszélgetést sokkal nehezebben felejtek, mint a csokoládé ízét.