2017. 11. 04. 08:22 | Megjelent: 1260x
Azurit sokszor megszid, hogy kezdjem az elején... Mintha lenne bárminek is eleje. Mert ennek a bejegyzésnek Azurit szerint biztos az lenne az eleje hogy leültem írni. De azért ültem le írni, mert Azurit fáradt, és alszik még. Azért fáradt, mert mostanában, sokat nézi a plafont. Azért nézi a plafont, mert gondolkodik. Na ezt pláne nem értem, mert ha nem gondolkodna, csak szeretne, akkor nem kellene néznie a plafont. Amikor ezt elmondtam neki, megint olyan fura, kedvesen szomorú kék színe lett, és annyi mondott, hogy én ezt nem értem. Azt mondja, azért gondolkodik, mert gondban van. Azért van gondban mert megismerte Csillagot. Azért ismerte meg Csillagot, mert Azúrt írt sokat rólam a blogjában. Azért írt sokat rólam a blogjában, mert megszeretett. Azért szerethetett meg, mert találkoztunk.
Azért találkoztunk, mert egy napon eltévedtem egy kicsit bújócska közben. Persze nem tévedtem el igazán, mert tudtam, hogy én ott vagyok, csak azt nem, hogy az az ott az pontosan hol is van. És addig-addig bújócskáztam, amíg be nem mentem a Tiltott Sötétbe. Persze akkor már tudtam, hogy az az ott Ott van, de nagyon kíváncsi voltam, mi van Élüszion mezején túl.
Aztán átmentem a Sötéten, és kiderült itt élnek az emberek. Először megijedtem, és gyorsan plüsseccarvúnak álcáztam magam. Ez be is jött,beraktak egy dobozba, és sokáig álltam egy hideg raktárban. A körülöttem lévő dolgoknak nem volt lelke, és ez nagyon ijesztő volt. Előtte csak a mezőt, a fákat, a tündéreket ismertem. Minden tele volt lélekkel körülöttem.
Aztán egy napon kocsiba raktak, és elvittek egy helyre. Azurit meglátott. És érezte, hogy én nem csak egy plüssló vagyok. Kevés embernek adatott ilyen tisztánlátás azok közül, akiket eddig láttam. Annyit mondott szeliden, hogy én az övé vagyok, és nem adom senkinek. Nem lehetett vele vitatkozni mert az igazságot mondta ki. A többit meg már úgy ismeritek. Szóval hol is van most ennek a bejegyzésnek az eleje?
Ecc.
Hozzászólások (6)