Elfeledett kincsesbánya
BDSM Blogok »
Blog - Azurit »
Elfeledett kincsesbánya
- VIP
- Van nyilvános albuma
- Van nyilvános őt ábrázoló képe
- Van blogja
- Részt vesz egy eseményen
Bejegyzések idő szerint
2024. 04. (5)
2024. 03. (4)
2024. 02. (7)
2024. 01. (13)
2023. 12. (34)
2023. 11. (37)
2023. 10. (45)
2023. 09. (34)
2023. 08. (12)
2023. 07. (18)
2023. 06. (10)
2023. 05. (12)
2023. 04. (2)
2023. 03. (7)
2023. 02. (5)
2023. 01. (7)
2022. 12. (3)
2022. 11. (3)
2022. 10. (3)
2022. 09. (5)
2022. 08. (3)
2022. 07. (4)
2022. 06. (5)
2022. 05. (3)
2022. 04. (15)
2022. 03. (13)
2022. 02. (8)
2022. 01. (7)
2021. 12. (7)
2021. 11. (8)
2021. 10. (6)
2021. 09. (4)
2021. 08. (3)
2021. 07. (5)
2021. 06. (2)
2021. 05. (3)
2021. 04. (10)
2021. 03. (5)
2021. 02. (4)
2021. 01. (10)
2020. 12. (11)
2020. 11. (12)
2020. 10. (5)
2020. 09. (7)
2020. 08. (14)
2020. 07. (11)
2020. 06. (9)
2020. 05. (16)
2020. 04. (17)
2020. 03. (11)
2020. 02. (16)
2020. 01. (8)
2019. 12. (10)
2019. 11. (8)
2019. 10. (2)
2019. 09. (1)
2019. 08. (2)
2019. 07. (4)
2019. 06. (4)
2019. 05. (12)
2019. 04. (11)
2019. 03. (12)
2019. 02. (2)
2018. 12. (3)
2018. 11. (3)
2018. 10. (10)
2018. 09. (11)
2018. 08. (7)
2018. 07. (4)
2018. 06. (11)
2018. 05. (5)
2018. 04. (8)
2018. 03. (17)
2018. 02. (13)
2018. 01. (15)
2017. 12. (14)
2017. 11. (30)
2017. 10. (42)
2017. 09. (20)
2017. 08. (4)
2024. 03. (4)
2024. 02. (7)
2024. 01. (13)
2023. 12. (34)
2023. 11. (37)
2023. 10. (45)
2023. 09. (34)
2023. 08. (12)
2023. 07. (18)
2023. 06. (10)
2023. 05. (12)
2023. 04. (2)
2023. 03. (7)
2023. 02. (5)
2023. 01. (7)
2022. 12. (3)
2022. 11. (3)
2022. 10. (3)
2022. 09. (5)
2022. 08. (3)
2022. 07. (4)
2022. 06. (5)
2022. 05. (3)
2022. 04. (15)
2022. 03. (13)
2022. 02. (8)
2022. 01. (7)
2021. 12. (7)
2021. 11. (8)
2021. 10. (6)
2021. 09. (4)
2021. 08. (3)
2021. 07. (5)
2021. 06. (2)
2021. 05. (3)
2021. 04. (10)
2021. 03. (5)
2021. 02. (4)
2021. 01. (10)
2020. 12. (11)
2020. 11. (12)
2020. 10. (5)
2020. 09. (7)
2020. 08. (14)
2020. 07. (11)
2020. 06. (9)
2020. 05. (16)
2020. 04. (17)
2020. 03. (11)
2020. 02. (16)
2020. 01. (8)
2019. 12. (10)
2019. 11. (8)
2019. 10. (2)
2019. 09. (1)
2019. 08. (2)
2019. 07. (4)
2019. 06. (4)
2019. 05. (12)
2019. 04. (11)
2019. 03. (12)
2019. 02. (2)
2018. 12. (3)
2018. 11. (3)
2018. 10. (10)
2018. 09. (11)
2018. 08. (7)
2018. 07. (4)
2018. 06. (11)
2018. 05. (5)
2018. 04. (8)
2018. 03. (17)
2018. 02. (13)
2018. 01. (15)
2017. 12. (14)
2017. 11. (30)
2017. 10. (42)
2017. 09. (20)
2017. 08. (4)
MUHAHAHAHA! A régi dvd-k közt kotorászva megtaláltam néhányat kamaszkori verseimből. Te jó ég, mi minden van benne!
Amire leltem, látom, már erősen szelektált anyag. A legtöbb versem emlékszem, a szülőszobán patkolt el. Mégis hogy szerettem a nagy, zöld üres A4-es spirálokat teleírni mindenfélével! Úgy nézem, néhány jó tenyérnyi malaszton megtermett szart azért megtartottam mégis. Akkor is tudtam -de hogy remegtem akkor, hogy tévedjek ebben! -, nem elég jók a versek. De azért itt-ott feltűnik benne egy értékelhető gondolat, kép.
Tolulnak fel az emlékek. Női nevek. Elmaradt koncert. Töridoga. A hétköznapi lét megannyi tragédiája egy kamasz számára. No lám, itt van még a ballagási utolsó fricskám szeretett iskolámnak. Ezt meg kell osztanom. :D
Köszönöm, Kicsi Azúr, megkaptam a leveled...
A rossz tanuló utolsó balladája:
Hogy eddig megtűrtek itt? Köszönöm.
- De most, hogy végre seggberúghat,
Lelkében asszem ez kész öröm
Nem egy jeles tanárúrnak.-
Gondoltak elégszer bárgyúnak.
Én velük többé nem perelek,
Lesznek, kik helyettem is buknak,
Én már innen elmegyek.
Megvált tőlem az alma máter.
Én is tőle. Mit tagadjam?
Vár rám vagy ezer kilométer
Az egész élet előttem van!
Nem voltam én sosem tankönyvfan
Csak az érettségin túl legyek
És az előttem porzók nyomában
Én már innen elmegyek!
Ha sajnálni kell? Mit sajnáljak?
Azt a drága, hosszú szünetet!
És tetejét a lépcsőháznak,
Hol milliárd csók megesett!
És visszasírlak félemelet!
És a wcbe hullt dekkeket!
És ajtónyitáskor a félelmet;
Én már innen elmegyek…
Ajánló
Igazgató úr! Csak még pár szót!
Már nem önmagamért esdeklek:
Másoknak egy diákdohányzót!
Én már innen elmegyek!
https://www.youtube.com/watch?v=wYvxSwT1XR4
Amire leltem, látom, már erősen szelektált anyag. A legtöbb versem emlékszem, a szülőszobán patkolt el. Mégis hogy szerettem a nagy, zöld üres A4-es spirálokat teleírni mindenfélével! Úgy nézem, néhány jó tenyérnyi malaszton megtermett szart azért megtartottam mégis. Akkor is tudtam -de hogy remegtem akkor, hogy tévedjek ebben! -, nem elég jók a versek. De azért itt-ott feltűnik benne egy értékelhető gondolat, kép.
Tolulnak fel az emlékek. Női nevek. Elmaradt koncert. Töridoga. A hétköznapi lét megannyi tragédiája egy kamasz számára. No lám, itt van még a ballagási utolsó fricskám szeretett iskolámnak. Ezt meg kell osztanom. :D
Köszönöm, Kicsi Azúr, megkaptam a leveled...
A rossz tanuló utolsó balladája:
Hogy eddig megtűrtek itt? Köszönöm.
- De most, hogy végre seggberúghat,
Lelkében asszem ez kész öröm
Nem egy jeles tanárúrnak.-
Gondoltak elégszer bárgyúnak.
Én velük többé nem perelek,
Lesznek, kik helyettem is buknak,
Én már innen elmegyek.
Megvált tőlem az alma máter.
Én is tőle. Mit tagadjam?
Vár rám vagy ezer kilométer
Az egész élet előttem van!
Nem voltam én sosem tankönyvfan
Csak az érettségin túl legyek
És az előttem porzók nyomában
Én már innen elmegyek!
Ha sajnálni kell? Mit sajnáljak?
Azt a drága, hosszú szünetet!
És tetejét a lépcsőháznak,
Hol milliárd csók megesett!
És visszasírlak félemelet!
És a wcbe hullt dekkeket!
És ajtónyitáskor a félelmet;
Én már innen elmegyek…
Ajánló
Igazgató úr! Csak még pár szót!
Már nem önmagamért esdeklek:
Másoknak egy diákdohányzót!
Én már innen elmegyek!
https://www.youtube.com/watch?v=wYvxSwT1XR4
Hozzászólások (7)
Váci Mihály: Elég volt!
"Kedvesem, mondj egy jó szót értem.
Szeress nagyon, fáraszd a szívem.
Hogy élhessek, egyetlen érdem:
elájulni térdeiden.
Ki vagyok én? milyen jogom van
lábon hordani homlokom?
Csak az, ha boldog sikolyodba
az én jajgatásom fonom.
Ím, megadom magam. Elég volt!
Ember kell, nem Emberiség!
Szemed kell már csak, nem az égbolt;
– tenger helyett könnyed elég."
Odüsszeusz panaszdala
Hányódtam már eleget.
Viharban megtört evezők
tovább nem repítenek.
-Ó, ti áldott lótuszevők!-
Bárcsak bűbáj nélkül asszot
lelkem a tengert kivetné!
Itthakától távol hagyjon
Sződd a lepled, Pénelopé.
[Időutazásunk kopjafa]
Időutazásunk kopjafa,
szelíd emléke a télnek.
Álmokból szült útvesztőid
mért, hogy mégis visszatérnek?
Mért nem elég látnod bennem
A realista vonalat?
Nincs kiút az elmúlásból.
…
Ariadné, gombolyítsd föl fonalad.
Ahogy telik az idő rajtam, egyre erősebben érzem, nem is érzem, hanem tudom, hogy csak az élve élt élet ér valamit, még ha rövid és kacskaringós, akkor is, a lét fenntartása csak vegetálás, s nem vezet sehová.
Ezt úgy is meg szokták fogalmazmi, hogy a szíveddel élj, azt tégy amit a szíved diktál.
Szerintem, ez a járható út.
Ismerős érzés.
Talán majd valaki felfigyel rám
. Vagy felfedez. Anno ez divat volt, hogy egy már ismert művész felfedez, felkarol egy tehetséges kezdőt.
A remény mindig ott lapult a belső zsebben.
Nemrég, hozzád hasonlóan én is előszedtem régi viharvert audio kazettáikat.
Ahhoz volt hangulatom, meg bíztam benne, hátha ráakadok valami rég elfeledett érdekességre.
Bejött a sejtésem.
Az egyik kazin verset szavalok.
Emlékszem, egy versenyre készültem, s a frissen vett magnóra gyorsan fel is vettem magam.
Most jót nevettem az egészen, de emlékszem rá, hogy akkor halálos komolysággal teli izgalom, félelem, s szereplési vágy keveréke őrlődött bennem.
Hány órát rászántam az életemből, hogy csak ezt az egy verset megtanuljam jól elmondani.
Utólag látom, hogy ez is csak egy állomása volt az életemnek.