Három gondolat a hitelességről.

1.
Nemrégiben találkoztam egy kedves szadistával. (Ma már tudom, nincs ebben semmi paradoxon). Ő régebb óta él ebben a világban. Egy átbeszélgetett délutánt követően azt mondta, light dom vagyok.
Azóta el-el gondolkodom rajta, hogy fényes, vagy cukormentes vagyok-e.

2.
A hétvégi hajtásban megadatott egy gyönyörű tapasztalás. Cica felajánlotta, hogy segít. Örültem, és arra gondoltam, hogy milyen jó is lesz, ha lesz kihez szólnom, amikor agyam menekülne a meddő monotóniától. De addig-addig ügyeskedett, amíg rá nem jött, hogyan tud aktívan segíteni.
Úgy éreztem, tényleg örömmel teszi.
Az egyik szakasz végénél, szívtam a cigimet, és elnéztem, ahogy keze a klaviautúrán siklik. Ráébredtem, hogy összekötözve, pecekkel a szájában sem lehetne tökéletesebb szub ennél. És ezt a képet nem tudom feledni, mértékké vált.

"*Mint egy másik történetben, fokozott egyszerűséggel*
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy magányos farkas. Magányosabb az angyaloknál.

Elvetődött egyszer egy faluba, és beleszeretett az első házba, amit meglátott.

Már a falát is megszerette, a kőmüvesek simogatását, de az ablak megállította.

A szobában emberek ültek. Istenen kívül soha senki olyan szépnek nem látta őket, mint ez a tisztaszivü állat.

Éjszaka aztán be is ment a házba, megállt a szoba közepén, s nem mozdult onnan soha többé.

Nyitott szemmel állt egész éjszaka, s reggel is, mikor agyonverték."
Pilinszky János - KZ-Oratórium.

3.
Úgy tűnik, elmaradt a Férfi születésének ünnepe. Még nem pakolom el túl mélyre a röppentyűket, csak egy sóhajnyi lemondással hajtom rájuk vissza rájuk a papírt.