Interaktív múzeum III.

BDSM Blogok » Blog - Azurit » Interaktív múzeum III.
2017. 10. 02. 09:40 | Megjelent: 929x
Kulcsszavak: Kerekasztal
Immár jobban fogom érteni, hogy miért könnyebb annyi nő számára az izmos férfitestben látni a dominanciát, érteni fogom, miért nedvesedik a lábak köze egy mélyebb torokhangtól, vagy épp azt, hogy miért vonzódnak a nők a magasabb férfiakhoz. Érteni fogom, ha értem majd, mire jó egy csoportnak egy domináns hím és a rangsor.
Oké, a szűkös erőforrásokért mindig is verseny van. Legyen az élelem, szerető, vagy épp egy szombat este mivel töltése. Minél inkább létkérdés egy erőforrás, annál keményebben megy érte a harc.
Ha egy csoport kialakul, akkor szép lassan rendeződik a hímek közt hierarchia. Minden hímnek van annyi esze, ha háromszor lepofozta őt valaki, negyedjére már nem áll sorba pofonér (itt most nem a mazo srácokra gondolok, ti evolúciósan más kérdéskörbe tartoztok, bocs. :) ). Amint a hierarchia megszilárdul, csökken az összecsapások agressziójának mértéke. Elég lesz különböző jelzések felmutatása, hogy mindenki legalább hozzávetőlegesen tudja, hol a helye a sorban. És a sor elején ott áll a nagy és erős alfa.
Övé a legjava mindennek, de miért jó ez a többieknek? Nincs az az alfa, akit 3-4 béta nem tudna elagyabugyáli, még akkor sem, ha ő Chuck Norris.
Az egyik magyarázat, hogy minden más viselkedési forma költségesebb. A gyengébb, vagy fiatal hímnek így nem kell 0-24-ben küzdeniük, elég, ha az alfát eszi folyton a harci ideg. A csoport együttműködése során meg így is több konc marad neki, mintha egyedül kéne vadásznia. A csoportból való kiválás radikálisan csökkenti az életben maradást, egy másik csoporthoz való csatlakozás során meg a xenofóbia miatt 0-ról kell, és sokkal keményebben küzdeni magunkat fölfelé, az meg kinek jó?
A képlet eddig egész tiszta lenne. De már a csimpánzoknál sem izomjózsi a prímás, hanem az, aki a legügyesebb a koalíciók kialakításában. Egy dominanciaharc után a domináns egyed sokszor kezdeményez békülést, ha a másik fél elfogadja alárendelt szerepét. Ilyen feszültség és agressziócsökkentő viselkedés például az ajándékok, az érintések, bonobóknál például a szex is. (Beugrik valakinek a "békülős szex"?)
A domináns hímek tehát nem csupán több erőforrást szereznek a csoporton belül, ők azok, akik mérséklik a csoporton belül kirobbanó konfliktusokat (általában a gyengébb fél támogatásával, így destabilizálva a dominanciában hozzá közelebb eső helyzetét...), ők lépnek fel legagresszívebben a külső támadásokkal szemben, erős szövetségeket hoznak létre, amelyen belül megosztják a gyengébbekkel a táplálékot, vezetik a csoport vonulását, emlékeznek a tápanyagban gazdag vagy épp a veszélyes helyekre, egyszóval törődnek a csoporttal.
Máris micsoda változás a dominancia megítélésében, és még el sem értünk az emberig!
Az emberi csoportokon végzett kutatások az iparosodott társadalom szintjéig igazolják, hogy a magasabb státuszú férfiak reprodukciós nyeresége kimutatható. Onnantól valami nagyon megváltozott, de fáról való lemászás és az első gőzgép között jócskán volt idő arra, hogy a "felfelé törekvés" erős szelekciós nyomás alá kerüljön, erős idegrendszeri és hormonális (tesztoszteron, szerotonin, kortizol) szabályozás alá essen, genetikailag kódolódjon, fittségjelzőként szolgáljon, valamint a megszalad szexuális szelekció hatására millió különböző kis markert fejlesszeszen ki.
És épp ez a szépsége és nehézsége is dominancia megértésének és meghatározásának. Az ember genetikai öröksége széles spektrumot hagy a kulturális jegyek kifejlődésének. Annak ellenére, hogy az ősi dominancia jegyei mai napig hatnak ránk, millió egy valid lehetősége van arra egy embernek, hogy saját dominanciáját módon megélje. Biológiai adottságaitól függetlenül.

Hozzászólások (0)


Még senki nem szólt hozzá a bejegyzéshez.