Interaktív múzeum II.

Bár a dominancia eredetét kerestem, lelki gyökereit, tegnapi látomásos utazásom mégiscsak a dominancia kezdetéhez vezetett el. De a kavargó képek helyett legalább nyertem egy perspektívát, amelyre fel lehet fűzni gondolatokat.
Azt állítom, hogy a dominancia evolúciós eredetű. És mivel ezzel nem vagyok egyedül, ugrott a Nobel.
De lássuk, mi kell ahhoz, hogy ez valóban így legyen.
1, A tulajdonságnak genetikailag kódoltnak, ez által örökíthetőnek kell lennie.
2, A tulajdonság felismerhető legyen a fajtársak számára.
3, A tulajdonságnak előnyt kell biztosítania vagy a természetes, vagy a szexuális szelekcióban (netán mindkettőben egyszerre).

Lássuk az első kettőt, mert talán az a meglepőbb, hiszen hominida őseink közt elég kevés Czeizel Endre bácsi lehetett. Meg kell értenünk néhány belátását az evolúciós szemléletnek.
Az evolúció nem más, mint a genetikai katasztrófák sikertörténete. Azért tűnhet ez ilyen diadalmenetnek, mert a sok kudarc idejében kipusztult. De a genetikai másolásba esett változások sokkal több zsákutcával járnak, mint ahány tyúklépéssel előbbre vezetnek.
A nőstényeknek biológiailag mindig költségesebb az utódnemzés, mint a hímeknek. Így a nőstények mindig érdekeltebb a megfelelő pár kiválasztásában, mint fordítva. Az ember ma attól olyan, amilyen, mert ősanyáink ilyen tulajdonságok mentén fetisizálódtak. :) (Persze valószínű, hogy voltak egész más, a szelekció szempontjából káros fétisek is. Csak azok jobbjára kipusztultak...)
Egy jó evolúciós fittségjelző tehát látható nyomokkal reklámozza, hogy az egyed génállománya kevés károsodást hordoz. Minél több génpár felelős egy látható nyom kialakulásáért, annál megbízhatóbb genetikai fittségjelzőről van szó. A dominancia vonása elég széles spektrumát öleli fel a génkészletünknek, mivel sok apró markerből épül fel.
A férfi vonzerő egyik magja a tesztoszteron szint, ami a dominanciával nagyban korrelál. Ez a hormon felelős a nagyobb izom- és csonttömeg kialakulásért, gátolja a zsírgyarapodást a csípő-fenék-combtájékon, serkenti a szőrnövekedést az arcon és a testen. A nagy test (és egy jó adag tesztoszteron) mélyíti a hangot...
Egy jó marker továbbá nehezen hamisítható is. A nagy izomzat biológiai szinten roppant költséges: rengeteg tápanyagot emészt fel kialakulása, és fenntartása. A Zaich-féle hátrányelv mentén, azok az egyedek, akik megengedhetnek maguknak ilyen biológiai "luxus reklámot", azok valószínűleg sokkal fittebbek és életképesebbek társaiknál, génállományuk jó befektetés...

Persze a szupermaszkulinitásnak is megvannak a maga hátrányai: a nők mérsékelt preferenciát mutatnak az izmos férfiak irányában. A szupermaszkulin, domináns alfahímeknek vagy egy evolúciós csapdája: halandóak. Az álladó harcok miatt halandóbbak, mint a béta hímek.
Egy emberi utód felnevelése viszont hosszú idő, és sok energia: nem járt jól vele majomszerű ősanyánk, ha a fogantatást követő két hétben ősapuci elpatkolt. Illetve... Kutatások igazolják, hogy a női preferencia nagyban összefügg a menstruációs/termékenységi ciklussal. A hölgyek a megtermékenyülésre legesélyesebb időszakban fogékonyabbak az alfahímek markereire, míg egyéb időszakokban inkább az "apa típusnak" jobb béta hímek vonzóbbak számukra. Nyíltan megfogalmazva: evolúciósan nyerő stratégia volt egy alfától teherbe esni, majd elhitetni egy bétával, hogy övé az utód. :)

Persze hosszan lehetne még sorolni az evolúciós fizikai markereket, ha lesz rá érdeklődés, talán kibővítem ezt a részt. De már jobban érdekel, hogy a dominanciából milyen szexuális és faji előnyök származtak, ezek mennyire tetten érhetőek manapság, és végül, hogy a bdsm-ben hogyan jelennek meg az evolúciós maradékok. De az már egy másik történtet lesz.