Interaktív múzeum I.

BDSM Blogok » Blog - Azurit » Interaktív múzeum I.
2017. 09. 28. 20:45 | Megjelent: 951x
Kulcsszavak: Kerekasztal
Két napja már, hogy körbe-karikába űzik egymást fejemben a képek, és egy lépéssel csak, ha kerülten közelebb a dominancia megragadásához.
Itt is előkerült jópár fontos fogalom a dominanciával kapcsolatban. Erő, önzés, agresszió,meghatározás, uralom, empátiás képesség,
Magam is tettem ehhez pár véletlen felbukkanó jegyet, de semmi rendszer, semmi egység nem látszik körvonalazódni. Hát újra próbálom.
Rágyújtok. Sercen a papír, felkúszik a füst, és mint egy öreg sámán, a parázsba bámulva igézek archetipusokat.
Megszólítom a világot körülölelő őskígyót. Megszólítom az isteneket. Majd hirtelen a kézfejemre téved a szemem. Elnézem bőrömet, az apró szőrszálakat. A bőröm rovátkáit a csont fölött. Már a sejtjeimre fókuszálok szilajon, agyam széjjelszaggatja az idő fátylát...

Egy okos ember szerint két dolgon lehet csodálkozni. Hogy hogyan vannak a dolgok, és hogy egyáltalán vannak dolgok. Miért van a dominancia, és miért nem nincsen inkább?

Szembe találom magam az egyik hominida ősömmel. Sokkal állatibb, mint szeretném, kissé zavar a rokonságunk tudata.
Elnézem, ahogy fel-felegyenesedve nézi a derékig érő füvek hajlását, miközben egy dögöt rágcsál csapatával.
Teste kissé nagyobb, mint a többi hímé, erőteljesebb. Szőre fényesebb. Mély hangon vakkant rá a koncon civódó ifjakra.
Majd ismeretlen szag üti meg az orrát, elüvölti magát, a csapat egy része a közeli fára hág, míg néhány fiatal hímmel a dögre és a fára vigyáznak.
Feltűnik egy idegen horda, a húsra éhezve. Megkezdődik a magamutogatás színjátéka. A melldöngetés, a másik felé rohanás, a süvöltözés. Színjáték ez, de lényeges színjáték. Olcsóbb, és biztonságosabb, mint ténylegesen ölre menni. Az egymásnak üzengetés célt ér, hominida őseim fittebbek, mint a másik csapat hímjei.
Nézem, ahogy napok telnek az ős életéből, figyelem apró jeleit a domionanciának. Mikor látomásos utazásom véget ér, a világra gondolok. És egy kicsit jobban értem önmagam is. Mennyire hordjuk még magunkban az állati énünk dominanciához való viszonyát! Azok is éppoly erősen, és éppoly tudatlan követik törvényeit, akik megvetése miatt mások szubkultúrákba tömörülnek.

Hozzászólások (2)


Törölt felhasználó
#255363 | 2017. 09. 28. 21:25
Én egy állat vagyok, sosem tagadtam. Csak van amikor mint a kölyökkutya, aranybogár-tündi bündi, van amikor meg mint a véreb. :) Úgyhogy nem közel állok, az vagyok :)
Törölt felhasználó
#255360 | 2017. 09. 28. 21:10
sokkal közelebb állunk ebből a szempontból az állatokhoz, mint azt gondolnánk vagy sokan szeretnék :)