Cicatánc az éjszakában

Azúr tegnap hazatért a hiányzásból, ahová az elmúlt hétre félrevonult. És Cica eljött hozzá táncolni.
Hosszú ölelés, rövid beszélgetés. A szoba sötétbe borul. Cica fél a nézéstől. Nem árt a félhomály.
Néhány gyertya a szobában. Azúr látni kívánja Cicát. Nem árt a félvilágos.
Cica mosolyog, szabadkozik, nevet, zavarban van. Azúr sajnálja Cicát.
Kissé bicebócának látja a lelkeket, akik táncolni félnek. Nem egy hajde handicap. De akkor is. Egy kis kötöttség, egy adag félelem… Idővel talán levetheti ezt Cicáról. A bal kezét csak Azúr kezébe teszi . Hiába tol rajta. Ki kell még épülnie a belső tartásnak, a kéz feszességének, hogy az apróbb mozdulatokat is érezni tudja.
Néhány alap mozdulat. Egy kis előre, egy kicsi hátra, néhány negyedes forgás. Cica nem érzi még, de követni próbálja. Nevetnek, ha nem sikerül. Forgatásoknál néha rossz irányba perdül, csavarodik a kéz. Azúr elégedett. Cica táncol. Lesz még elég, amit taníthat neki a táncról és a lélekről. Érzi Cica majd megpróbálja követni őt.
Aztán hirtelen megszólal egy tangó. Azúrt átjárja a dal, zsigerig engedi le zene erotikáját, és metsző kívánással terhes tekintettel bűvöli Cicát.
Cica megijed. Nem tudja még hová rakni. Nem tud még ezzel mit kezdeni. Cica fél a nézéstől…
Buta, buta Azúr. Sok mindent fecsegett a táncról. Az egyik legfontosabbat elfelejtette. Hiszen aki nem szokott táncolni, az nem érti még…
Mindegy kivel táncolsz. A tánc közben elmosódik körülötted a világ, minden szeglete egyetlen futó eldöntendő kérdéssé degradálódik: elfér-e ott a testetek, lehet-e arra lépni, vagy nem. Mint amikor szeretkezés közben érzed, hogy az ágynak van valahol egy vége, de nincs a tudatodban, hogy hol. A zene kitölti a hallást, a párod látást. Csak ő van a világon. Ő a leggyönyörűbb. A tánc valóban egy horizontális vágy vertikális kifejeződése. Meglehet, ez a tűz csak a szembeálláskor lobban fel, és kihamvad az utolsó akkordnál. Ha nincs meg ez a tűz, akkor csak szinkronmozgás van.
Miért rettent meg Cica? Fura, hogy nem perzselte, hanem rémítette ez a tekintet.
Olyannak látta, mint egy Fényhozót. Talán sok lesz az Azúr szívében növő ezer erdő a Cicának? Persze, vannak benne árnyakkal telt, sötét erdők is. Ahogy akadnak benne csak egy-egy juharral tarkított mezők is. Nem attól fél Azúr, hogy az elvarázsolt erdőtől fog félni a Cica, hanem attól, hogy a tér puszta nagyságában veszik majd el.

https://www.youtube.com/watch?v=y_Uw9Y0nYc0