2017. 08. 20. 07:47 | Megjelent: 1696x
"Kimondok minden mondhatót
(a fecsegésben annyi báj van),
de bárcsak arra volna mód,
hogy mibenlétem konstatáljam."
Cica és Azurit (a barátoknak csak Azúr) az oldalon talált egymásra.
Mondhatnám, Azúr Cicáért jött. Kékülvén meglátta Cica adatlapját, regisztrált, írt. Egyszerű ez, egyszerű. És máig is boldogan... De ez torzítaná a valóságot. Azúr pedig szereti pontosan érteni a dolgokat.
Valóban Cica adatlapja volt az egyik ok, amiért Azúr regisztrált. (A másik pedig a puszta lehetőség.) És amíg Azúr a beállításokkal bíbelődött, Cica rámosolygott.Még mielőtt az oldal jelezhette volna Cicának, hogy valaki megnézte az adatlapját. Talán kiszúrta őt is Cica. Talán Azúr emlékszik rosszul. Számítana? Mit se.
Azúr nem értette a mosolyt. Hozzá van szokva, hogy létének bére a kívülállósság. Nem számított meleg fogadtatásra.
Tehát, hogy ki vadászott le kit? Értelmetlen kérdés. Egymásra találtak.
Az események vágtába kezdtek. Azúrnak egy hét szabadsága volt, ki akarta használni. 8.-án levél Cicának, rá válasz. Aztán cset.
A szó teremteni képes. Néha teljes világokat. Néha csak egy mentális szobát. Kandallóval Cicának. Karosszékkel Azúrnak. Ahol nyugodtan beszélgethetnek. A szó teremteni képes. Néha még egy kapcsolatot is, két lélek között.
Egy hét sem telt bele, találkoztak. Andalgás a Margitszigeten. Aztán egy teázóban.
De az események most gyorsabban vágtáznak, mint amit a szó, vagy amit a szív követni képes lenne. Azúrnak szüksége van arra, hogy megértse önmagát, hogy éppen mi zajlik körülötte.
Ezért születik ez a blog.
Hozzászólások (0)