A bizalmatlanság vélelme és néhány gondolat

BDSM Blogok » Blog - Azul » A bizalmatlanság vélelme és néhány gondolat
Azul (29)
Fetisiszta
Férfi, Hetero
  • VIP
  • Részt vesz egy eseményen 
  • Van képe 
  • Van blogja 
11. 21. 12:02 | Megjelent: 102x
Kulcsszavak:
Talán csak mélységesen önző vagyok. Talán.
Mindenesetre, előfordul, hogy egy félbehagyott válasz kapcsán az első érzésem az elégedetlenség, eztán jön csak az a gondolat, hogy talán túl mélyet kérdeztem vagy éppen a másiknak most nincs kedve ehhez a beszélgetéshez.

Akik ismernek, tudják jól, hogy nem vagyok az a felszínt kapargatós beszélgetőtárs. Nem tartom tiszteletben az illemszabályokat, nem érdekel a sallang és a mellébeszélés sem. Ilyen vagyok, vagy mélyen, vagy sehogy. Ennek annyi az oka, hogy szerintem, így lehet eredményt elérni, jobban megismerni a másikat, stb.

Szóval, általában rosszul viselem a félig befejezett gondolatokat. Mert ha valami nincs lezárva, akkor jobb híján csak a kétségekre, feltételezésekre és a félelmekre lehet alapozni, ami finoman szólva sem célravezető magatartás.
Na de.. a kétségek közt szerepel a bizalom is, illetve a bizalmatlanság vélelme. Feltételezem, hogy azért nincs lezárása a témának, mert a másik csak felhozott valamit, viszont olyannyira már nem bízik bennem, hogy teljesen őszintén megnyílna felém és elmondana olyan dolgokat, melyekkel kiszolgáltatottá válik/válhat számomra. Persze az is lehet, hogy szó sincs ilyenről, csak éppenséggel nem olyan típus, mint én és egyszerűen vannak dolgok, amikről pillanatnyi hangulatában nemes egyszerűséggel nincs kedve beszélgetni, maximum csak említőlegesen.
Tehát, közel sem biztos, hogy a válasznélküliség egyenlő a bizalmatlansággal.
Igen ám, csak itt képbe jönnek az ember félelmei, amiből nekem ugyan nincs sok, nem vagyok sem stresszes, sem szorongós, de egy dologra még én is ki vagyok élezve, méghozzá a bizalomra, mármint.. annak hiányára. Ezért hát az önző elégedetlenség érzése, holott közel sem biztos, hogy a másik miattam nem beszél valamiről. Lehetséges, hogy nincs kedve, hangulata, nem dolgozta fel az adott témát, fáj neki valamiért vagy pusztán csak arra volt szüksége, hogy a témát megemlítse és már ezáltal is könnyebbé vált neki a létezés.
Talán ez az, amit meg kellene tanulnom, tiszteletben tartani a másik személyét és nem állandóan kérdezni. (hát.. ez aligha fog menni..)

És ha már itt tartunk, a "miattamnál", akkor feltétlen meg kell említeni, hogy minden ember, elsősorban saját maga miatt cselekszik. Ugye ez az egészséges önzőség.

Itt egy gondolat erejéig szóba hoznám a tegnapi blogom, amiben ugye férfiakról (is) írtam, az egyik fő gondolat, az úgynevezett "pinamánia" volt, szóval.. mennyi férfi ismerősömtől hallottam már, a következőt:
"A fenébe is, mennyire szerelmes vagyok én az Ilonkába, de a ló rúgja meg, olyan jól néz ki a Gizike, meg az Etus, hogy egyszerűen képtelen vagyok ellenállni nekik."
Na most, a férfi, aki képtelen csomót kötni a farkára, az ezzel bizony nem a szóban forgó szerelmének, vagyis Ilonkának akar ártani, hanem csupán a saját jóját keresi, egyszerűen csak élvezni akarja az életet, elsősorban a sajátját. Aztán persze mikor elillan a delírium és oda a természetes pszichoaktív lekvár keverék az agyból, akkor jön a jól ismert:
"Ó istenem! Szánom bánom szegény Ilonkámat.. jaj mit tettem, vessetek pokolra, stb." (ekleziogén neurózis, és a "bűnösség elvének" pszichológiája)

Na szóval, itt van ez a szerelem dolog..
(De előbb még annyit a tegnapi blogról, hogy meglepődtem a visszajelzéseken, mert még két üzenetet is kaptam, pedig abba a blogba alig tettem munkát, 15 perc alatt összecsaptam és javarészt általánosságokat írtam, valamint kifejezetten mély és elgondolkodtató sorok sem voltak benne igazán, na mindegy.)

Visszatérve a szerelemhez:
Tulajdonképpen, az internet korában milliomegy véleményt, megállapítást, gondolatot olvashat az ember, azonban (ez lehet csak a tájékozatlanságom bizonyítványa) de még nem sűrűn találkoztam azzal a véleménnyel, miszerint a szerelem, egy önveszélyes mentális elváltozás lenne. Pedig, vannak személyek, akiknél esküszöm így élem meg, mikor szerelmesnek látom őket.

Tudom, szerelmesnek lenni jó, főleg viszont szerelmesnek, de most egy kicsit vonatkoztassunk el a cukormáztól és a befolyásoltságtól.

Nem azt mondom, hogy a szerelmes ember kifordul önmagából, mert hát végeredményben a döntés mindig az ember sajátja (kivéve persze kényszerítés esetén), na de, a szerelmi befolyásoltság azért igenis egy létező jelenség és számomra sokszor ijesztőleg hat, mert ha az ember nem is feltétlen fordul ki önmagából, ugyanakkor mégis feladja önmagát és gyakran totálisan vagy már kártékonyan önzetlenné válik. Ezáltal pedig kiszolgáltatja magát a másiknak, ami persze hasznos tud lenni, ugyanakkor mennyi (jellemzően női) véleményt és kifakadást olvastam már arról a bizonyos megbánásról, amit a hormonok elmúltával vagy a kapcsolat befejeztével valaki az éterbe kürtölt (vagy inkább, újra meg újra saját magának hánytorgatta fel, csak ezúttal már hangosan?), miszerint:
"még arra is képes voltam, hogy befestessem a hajam vörösre, szilikonmellet csináltassak magamnak, piercinget viseljek, magamra tetováltassak valamit a kedvéért, megváltoztattam a viselkedésemet, gyereket vállaltam miatta, megszakítottam másokkal a kapcsolatomat" és még kismillió hasonló volumenű dolog.
Ami azt illeti, ezek igenis létező dolgok, és nem élnék a gyanúperrel, miszerint egyes nők kifejezetten szeretnek áldozatszerepben tetszelegni, ugyanis ez a jelenség ennél sokkalta összetettebb.

Ezért, ha a befolyásoltságot nézzük és azt a tudati gyengeséget, ami a szerelem által arra kényszerít, hogy valaki feladja önmagát, akkor bizony ez (a szerelem) egy potenciális mentális veszélyforrás. És a végkifejlet, vagyis a szerelmet már nem érző személy utólagos csalódása és az ebből kialakult önmarcangolás mértéke, csupán az egykori partner hozzáállásától függ, aki jobb esetben csak részlegesen élt vissza a szerelmes jóindulatával, bizalmával és vagy önzetlenségével.
Tehát, az elválást követően, a kapcsolat utózöngéi attól függően alakulhatnak, hogy a szerelmet érző személy partnere mennyire változtatta meg vagy állította szembe a korábbi önmagával az irányába szerelmet érző személyt. Amennyiben a szerelmet érző személy életében csak minimális változás következett be a kapcsolat előtti önmagához képest, úgy a változás mértéke könnyebben feldolgozható, ezért a kapcsolat végeztével a bűnbánat mértéke jelentősen kisebb, mint egy kizsákmányoló kapcsolatban, továbbá jelentősen kevesebb idő szükségeltetik a kapcsolat során elvesztett (vagy csak megváltozott) korábbi önmagát temető gyásszal tölteni. Merthogy, egy kapcsolat vége valahányszor gyászba torkollik.


Zárógondolat:
Mi az ember egyik alapvető félelme?
- A változástól való félelem.
Ez az oka annak, hogy ijesztő úgy tükörben nézni, hogy az egyik pillanatról a másikra, egy teljesen más embert látunk önmagunk tükörképe helyén. Persze, az ember egy hároméves kapcsolatban is minden nap tükörbe néz vagy éppen önvizsgálatot tart, csakhogy a szerelem érzésének megléte alatt, mindezt befolyásoltság alatt teszi. Tehát a két egymást követő, tiszta fejjel történő tükörbenézések vagy valós önvizsgálatok között akár évek is eltelhetnek, és ebben az esetben, a változás már jelentős lehet, ami akár ijesztőleg is hathat. Ebből kifolyólag, aztán jön a megbánás és az imént már említett, "éterbe kürtölt fájdalom".



*
És most nem fogok jól csengő kliséket puffogtatni, hogy ezért kell sokáig ismerkedni, meg felelősséggel tartozunk egymás iránt, stb.
Igazából, nem szeretném semmire felhívni a figyelmet, vitát szítani meg még úgyse, csak gondolkodtam egy picit. :)

Hozzászólások


#386692 | 11. 22. 09:23
bizalmat vársz
adj bizalmat

feltételezd, hogy nem nem akar neked válaszolni a kérdéseidre
hanem nem tud
vagy még inkább: olyan hamar nem tud
idő kell
a felszínen fecserészéshez vagy kész válaszok odalökéséhez persze, nem kell
bizalmat adj és időt

ha meg a nő bizalmatlan, annak örülj
minden nőt meg kellene tanítani bizonyos fokú bizalmatlanságra, önmaga védelmére
a bizalmatlanságról nem szabadna leszoktatni senkit, csak megmutatni, lehetővé tenni, hogy megtapasztalja, van, akiben érdemes megbízni és lehet megbízni
nézd meg itt is a könnyen bízókat, sokszor hogy járnak
és a nehez(ebb)en bízó bizalma mekkora ajándék lesz neked :)