Mit tegyek?
Üdvözlöm a közössèget!
Azért döntöttem ennek a valaminek a megírásáról mert nem tudom mit tegyek.
Röviden, adott egy házasság két 10 èven aluli gyerekkel. Hónapok óta nagy gondok vannak a házas élettel. Hosszú hónapok óta mondom de sajnos mindhiába. Az együttlétek mennyisége és minősége is a béka segge alatt van. Maximum havi 3-4 alkalom az is ilyen 30 perces időintervallumban. Hónapok óta érzem hogy valami nem oké. Hónapok óta mondom is neki. Mindig az a válasz hogy hülye vagyok meg bekèpzelem meg paranoid vagyok.
Aztán a napokban találtam egy üzenetet ahol egy másik embernek arról beszél, hogy ő nem szeret engem és nem kíván és ezt nem mondhatja el nekem. Természetesen ez engem teljesen a padlóra rakott. Szembesitettem vele. Elmondtam neki, hogy ez nekem olyan seb mindezek után amin nem tudok túl lépni. Egyszerűen nem megy. Főleg annak fényében, hogy hónapok óta mondom neki hogy valami van, érzem hogy nem oké.
Elsőkörben az volt a reakciója, hogy mi jogon olvastam bele az üzeneteiben. ( Itt meg kell jegyeznem hogy a telefonja minden féle szinten zárva van. Még az alkalmazások is ujlenyommatal vannak zárolva. Mindig nemitva van. Mindent elkövet azért hogy véletlenül se értékeljem ha valaki ír neki vagy hívja vagy akármi.)
Nagyon hosszú kerek mondatokban elmondtam, hogy ezen én már nem tudok túllépni és ez nálam már minden határon túl megy és legyen vége az egésznek mert nem bírom elviselni. Konkrét válaszokat egyik kérdésemre csak kaptam csak azt hogy kb nekem kutya kötelességem együtt lenni és együtt élni vele mert közös gyerekeink vannak. Nem számít semmi csak hogy gyerekek vannak.
Értem én ezt, csak hogy nekem ez nem megy. Menjek minden nap haza egy olyan házba és feküdjek egy olyan ágyba egy olyan nő mellé aki nem kíván meg undorodik tőlem? Mindezt csak azért mert gyerek van. Nem hinném hogy egy ilyen "családi" kapcsolat bármiben is jó lenne akármelyik gyereknek. Csak azért együtt lenni akárkivel is mert közös gyerekeitek vannak.
Az első kérdésem az lenne, hogy morálisan és erkölcsileg helyes a gondolat menetem?
A másik, hogy minden pszihopatanak, nárcisztikusnak egyéneknek el vagyok hordva mert 41 éves felnőtt férfiként többet akarok mint 20-30perc szex. Pucsitas aztán na gyere csináld. Azt is megkaptam már, hogy mit akarok én 40evesen már. Nem érzem úgy hogy ezért én akármilyen szinten is beteg lennék.
Természetesen a másik oldalon privát beszélgetések számolatlan férfival és nővel. Még amikor még nem is tudok. Azzal felkiáltással hogy neki ez szórakozás.
Szórakozás az hogy azt akivel együtt élek elhordom mindennek az interneten vad idegen embereknek?
A második kérdésem, hogy vajon velem a probléma meg a gond, hogy szexet akarok, hogy azt akarom hogy a másik is ugyanúgy akarja ahogy én? Hogy sokkal többre vagyok mint ez a megalázó, na gyere legyünk túl rajta gyorsan aztán fogd be a pofád dolog.
Vajon rossz ember vagyok vagy leszek attól ha kilépek ebből a kapcsolatból?
Kötelező nekem úgy élnem hogy megvetnek? Pusztán csak azért hogy a másiknak jó legyen.
Előre is köszönöm ha elolvasod és értelmes hozzászólást hagysz.
Hozzászólások (7)
Nem egy ilyet esetet ismerek a közvetlen környezetemből is.
Szerintem a feleséged az anyagi biztonsághoz ragaszkodik amit te vagy ti közösen teremtettetek meg.
Amint talál egy masik személyt akiről azt feltételezi, hogy hasonló biztonságot tud neki nyújtani ki fog lépni a házasságból gyerekek ide vagy oda...
Meg akarod ezt várni?
Ez szerintem fontosabb, mint hogy "morálisan és erkölcsileg helyes-e a gondolatmeneted". Más kérdés, hogy nemcsak fontosabb, hanem ilyen nincs is. Az igazságnak ezer arca van, a morál egy adott korra, társadalomra, csoportra jellemző közmegegyezés. Nagyon távol áll attól, hogy egy adott, ráadásul ilyen összetett és sokszereplős helyzetre egyértelmű választ adhasson. Ennél sokkal fontosabb a szeretet. A kapcsolatok minősége. Alaposan megvizsgálnám, hogy fog változni a gyerekekkel való kapcsolat, ha nem leszel (fizikailag ugyanannyit, mint eddig) jelen. Mit fog ez hozni számukra, mit fog jelenteni nekik. És mit fog jelenteni neked. Hogy ne csak a feleség szexfunkcióit ragadjuk ki egy család érzelmi életéből.
A következő kérdések merültek fel bennem (feltételezések és ítélkezés nélkül és minden erre vonatkozó információ hiányában):
- kapott-e a feleséged elég segítséget a gyerekek körüli munkában, háztartásban?
- volt-e elég ideje pihenni? Ideje és pénze olyan dolgokra amiktől kívánatosnak érzi magát? (fodrász/kozmetikus, mani/pedi, egy új ruha, masszázs, sport, wellness, nyilván nem feltétlenül mind és naponta, de az ő igényei, szükségletei szerint)
- jelezted-e neki elég sűrűn, a számára megfelelő módon, hogy szépnek, értékesnek, kívánatosnak tartod? Nem azért, mert szexet akartál cserébe. Hanem mert így érezted és ezt fontosnak tartottad, hogy elmondd neki.
Nem biztos, hogy itt fogod megtalálni a bölcsek kövét és rövidtávon mindenképp érdemes leülni beszélgetni, kettesben, de akár szakember segítségével is. Középtávon valamilyen megoldást kitalálni. Hosszútávon "csak" a gyerekek kedvéért együttmaradni a legtöbb esetben mérgező (a gyerekeknek, akik finom kis antennákkal rendelkeznek). Akkor működhet esetleg, ha mind a két felnőtt ezt őszintén így gondolja, lefektetnek szabályokat és ehhez tartják magukat. De az akkor őszinte legyen, mindenki felé. És legyen benne annyi melegség, hogy ezt az együttélést családnak lehessen hívni.
Az a válasz, amit a feleségedtől vártál, nagyfokú érzelmi intelligenciát igényel. Ha én össze lennék kötve valakivel és bármilyen oknál fogva hirtelen nem kívánnám, ha frontálisan megkérdezné, hogy mi van, simán lehet, hogy rávágnám, hogy semmi. Egészen addig, amíg össze nem szedem az erőt és a bátorságot, hogy leüljünk róla beszélgetni. Vagy amíg le nem tisztáznám magamban, hogy mit is érzek valójában. És elképzelhető, hogy lenne 1 vagy 2 legjobb barátnő, akivel segít (nekem), ha mindezt átbeszélem. Nem a fél internettel. (Ja, nem is ő írta ki ide se.)
Nehéz bármit is mondani úgy, hogy nem hallottuk a másik felet. Én azt tanácsolnám, ha már tanácsért jöttél, hogy higgadj le, ne vádaskodj és hallgasd meg őt. Igazán hallgasd meg.
Ha korábban jó volt a szex és számára már nem az, annak ezer és egy oka lehet. Testi, lelki, ezek kombinációja. Az biztosan nem segít rajta, ha az orra alá dörgölöd. Egy finom jelzés, hogy neked ez így nem jó, az oké. Vádaskodás nélkül. És utána neki kell állni felfejteni az okokat és megnézni, milyen téren és mit lehet a javulásért tenni.
Nekem minden arrafelé mutat, hogy ha nem akartok külön életet, akkor ki kellene nyitni a házasságot. Lehet, hogy még közelebb is hozna benneteket egymáshoz, mert mindketten levezetnétek a frusztrációt. (De ezt már előttem is leírták)
Az utolsó kérdésed viszont azt mutatja, hogy döntés környékén vagy... kérdés, hogy mit vársz tőlünk. Visszaigazolást, vagy lebeszélést?
És mi alapján írom ezt? ( Mert jönnek majd a lehurrogó kommentek azoktól, akik azért maradtak együtt mert a gyereknek jobb így..) Mi mind a ketten elváltunk a férjemmel. Van tapasztalat a hátunk mögött. Másrészt a hivatásomból adódóan túl sok gyerek szenvedését láttam a szülők miatt.
Nagyon sajnálom őket, mert meg fogja viselni ha szétmentek.
Ők nem tehetnek róla, hogy ti létrehoztátok őket, bármi történik velük, az még a ti felelősségetek.
Persze, megértem a te helyzetedet is.
Ülj le az asszonnyal, találjatok kompromisszumos megoldást, ami legkevésbé hat ki a gyerekeitekre.
A nyitott házasság is megoldás ebben az esetben, de akkor mindkettőtöknek egyformán toleránsnak kell lennetek.
Én hét évig éltem úgy az exemmel, hogy már nem volt köztünk semmi, pedig nincs is gyerekünk.
Csupán az állataink miatt, hogy ne okozzunk nekik traumát.