2023. 01. 19. 21:39 | Megjelent: 510x
A történetem az alkohollal valamikor a nyolcvanas évek közepén kezdődött, amikor a gimis gólyabál előtt, a jó osztályszellem jegyében elhatároztuk, hogy ha már buli, akkor igyunk is, pénzünk viszont kevés volt, úgyhogy nyolcan is csak két liter almabort tudtunk venni, mire lekerült a kupak a bátorság is fogyott, ketten maradtunk a spanommal, egy-egy liter almaborral, már akkor is bátor (hülye?)voltam, szóval a rám eső részt megittam, be is basztam ahogy kell, vissza is köszönt, lényeg a lényeg, néhány decitől eltekintve, kapcsolatom a borral megszakadt
Viszont, sok lapot olvasva, néhány emberrel beszélgetve, itt meg mintha mindenki bort inna alkohol címén, mindenki egy pohár bor mellett akarja megbeszélni a dolgokat, mindenki egy pohár borral lazul este, mindenki egy pohár borral akarja oldani a feszúltséget a randin... Van itt valaki aki szereti a sört?
U.i: Nehéz eset vagyok mert ha randizunk valakivel, maximum a kicsi kincsemmel tudtok kávézni, mert én azt sem iszom 😊
Hozzászólások (5)
Borból pedig igazi Nő vagyok: fehér édes/félédes. Például egy jó kis, tokaji hárslevelű, vagy szamorodni, de leginkább sör, ha a bor/sör kettősségből kell választanom :).
Szerintem ez egy hétköznapi sztereotípia, mert ugye a sör a bulizás, elvetemültködés itala. Bár erről a sör lovagjainak valószínűleg más a véleménye.
Az én absztinens, néhai sörivó véleményem pedig az: egy jó pohár telt, erős sör, otthonosabb, meghittebb hangulatot képes teremteni mint a csoffadt, sápadt angolkóros fehérbor. A vöröset meg hagyjuk is😃
Egyébiránt pedig igyon mindenki azt amit akar és ami jol esik neki