Busszal haza

"Bárhol leszoplak...." ez a mondat cseng a fülemben mindig, ezért szeretem, mert bátor, és nem hátrál meg semmilyen feladattól, és mindig gondolkodásra serkent, újabb és újabb feladatokat kell kitalálnom neki, vajon le tudom győzni egyszer? De vigyáznom is kell rá, nem szabad olyan helyzetbe hoznom, hogy meghátráljon, nehéz, de izgalmas kettősség. Megfiatalított, pedig már régen leszoktam az ötletelésről, de ő lendületet adott újra
-Hol a kocsi?-kérdezi meglepve mikor a buszpályaudvar felé irányítom
-Otthon vár kincsem, ma egy kicsit kirándulunk, és te ügyes leszel, leszopod a Gazdit-
Kicsit kikerekedik a szeme, aztán széles mosollyal kérdezi
-A buszon?-
-Ott picurkám-
Igazi kocsma a parasztelosztóban, egy feles, egy sör míg várjuk a buszt, csacsog , nevetgél, mintha nem most kapta volna meg élete egyik legizgalmasabb feladatát. Beáll a jármű, felzavarom a buszra, irány a hátsó sor, legbelül, persze tele van, utolsó járat a falu felé, fasza másfél óra lesz, bár én tudom, az utolsó fél órára kiürül majd, lesz idő játszani
-Ugye nem kell ennyi ember előtt szopnom?- kérdezi kicsit félve, megnyugtatom, lesz lehetősége bizonyítani, bennem pedig nő a feszültség, a gatyámban meg a cerka, lassan de biztosan elkezd kiürülni a busz, az előttünk levő két sor már üres, de a hátsó sor másik végén kitartóan nyomkodja a telefonját egy srác, magamban már fogalmazom a mondatot, hogy megmondjam, el kéne ülnie, de szerencsére mocorogni kezd, aztán lekászálódik végre a buszról.Ő hozzám bújik, átkarolom, aztán kedvesen lenyomom a fejét
-Ügyesen kincsem, vigyázz rám, sok a gödör az úton-
Rutinosan, ugyanakkor lelkesen előveszi a farkam és szopni kezd, nem siet, tudja, nem szeretem a kapkodást, van még idő bőven. Tekintetem előre téved , az öreg sofőrt nézem a tükörben, nagyjából háromezredszer teheti meg ezt az utat, de valószínűleg nem sokszor történt ilyesmi a háta mögött...Sok a kátyú, de picurkám nagyon ügyes, nem lesz baja a farkamnak, kezem a hajába túrom, egy kicsit jobban rányomom a fejét, nem kedveli ha nyelni kell, de itt nincs más alternatíva. Közben azon agyalok, hogyan vágjak fapofát mikor elsülök? Mert lassan de biztosan érzem, közeleg a finálé...Aztán az ősrobbanás, nyomom a fejét, finoman de határozottan, ő pedig teszi a dolgát, okosan, ügyesen, mint mindig, szinte hallható a busz zúgása mellett ahogy hatalmasat nyel.
Szépen megtisztitja a farkam, visszateszi a helyére, cipzár fel, aztán rám néz, szemében a győztesek mosolya, ezt is megcsináltam neked Gazdám!
-Ügyes voltam?-
-Mint mindig picurkám-
Megcsókolom, megsimogatom a fejét, és az jár a fejemben, mennék még egy kört ezzel a busszal....