Az idiótaságnak nincs határ,de párja van!!!!!!!

Ma reggel én vittem óvodába a kis unokahúgomat.
Az óvoda udvarán,két apuka hangosan,kiabáltak egymással.
Olyan szavakat használva,amit egy kocsis is elpirulva hallgatott volna.
A sok kis gyermek mind az anyukájuk mellett sétálva,hozzájuk bújva,félve nézték a jelenetet.Mindenki elkerülve a két hangoskodót.
Unokahúgom erősen szorította a kezemet és ő is félve közelebb húzódott hozzám.
Mire közelebb értünk már dulakodásba kezdett a két apuka.
Nem tudtam megállni,hogy ne tegyem szóvá nekik,ezt az ocsmány viselkedést.
Különösebben nem a viselkedéssel volt a problémám hanem az hogy,óvodában,gyerekek szeme láttára művelik ezt.Ezért tanácsoltam nekik jobb lenne,ha máshol rendeznék le
nézeteltéréseiket.Erre az egyik beszólt mi a fasznak szólok bele.
Húzzak tovább mert lerúgja a fejemet.Ekkor a hátam mögül egy nagymama aki az unokáját hozta oviba,pártolva engem ő is szólt nekik.
Az apuka,aki nekem beszólt,őt sem kímélte.
Csak őt szopásra invitálva,vén picsának nevezte.
És mindezt a kisgyerekek füle hallatára.A nagymama kis unokája elkezdett sírni.
Az én válaszom csak annyi volt,a kedves párbajmeghívásra.
Talán majd ha kint,távolabb az óvodától.De annyira nehéz volt türtőztetni magamat,
hogy ott helyben ne belezzem ki a palit.Már az idegtől remegni kezdtem.
Az unokahúgom megszólalt,vékony,félő hangon menjünk.
Annyit mondtam még válaszként az apukának adhatott volna több észt is a jó isten,hogy fel bírd fogni a helyzet súlyosságát.
Azzal elindultunk befelé mielőtt még én is ezek közé a vadbarmok közé csatlakoznák.
Kifelé jövet már nem volt ott egyik apuka sem a helyszínen.
Kapun kilépve,egy kicsit távolabb viszont ott dohányzott az apuka aki olyan kedves szavakkal illetett minket.Pont amerre utam vezetett.Odaérve ismét elkezdett szövegelni,lökdösődni.Az ideg annyira elborította az agyamat,hogy a második lökésre
szájon vágtam.Arra már a nagymama is odaért.A kezével elkezdte csapkodni,szidni,hogy milyen alávaló mocskos tróger.Hirtelen nem tudtam nevessek vagy megpróbáljam visszafogni.Az apukának persze inába szállt a bátorsága és menekülésre fogta a dolgot.Akik látták az esetet az széles mosollyal,nevetéssel pontozta a nagymama hősiességét.
És a nagymama még utána kiabált a menekülő apukának,szopjon le téged a hortobágyi vad bivaly,te impotens vad barom.
Majd felém fordult a nagymama és megkérdezte,jól van fiatalember.
Tágra nyílt tekintettel,válaszoltam én igen és maga.
A válasza az volt,most már nagyon jól.
Mint kiderült a két apuka azért veszett össze mert a gyerekek előtte való nap hajba kaptak az óvodában.
Micsoda példamutató szülők.Ráadásul,sok kisgyermek előtt rendezik az ilyen problémájukat.A többi szülő meg inkább kikerüli és elsétál mint,hogy figyelmeztesse őket nem szép dolog ez.Nem beszélve a sok kis gyermek félelméről.
A kis unokahúgom csak hat éves,és azt mondta nekem ezek az emberek nagyon buták szégyellhetnék magukat.
Azért idegesítő,hogy még a gyerekeket és az idősebb néniket sem tisztelik már.
De valamelyest megnyugtató,hogy az idős nénik megtanulták kezelni ezt.:)))
Még egy kicsit bánt,hogy megütöttem azt a szerencsétlent,viszont a nénike köszönhetően csak,egy ütést kapott tőlem.
Elszomorít,hogy egyre jobban kihal a szeretet,és a tisztelet.
És sajnos,a gyerekek ha ilyen példákat látnak,ez nem is lesz jobb.
Gondolom aki szereti a gyerekeket egyetért velem.