Olvasom itt a blogokban és a hozzászólásokban, hogy vannak nők, akik nem igénylik, nem kívánják, nem szeretik a szexet, vagy korábban voltak így ezzel. Eddig OK, mindenkinek joga van úgy élni, ahogy neki jól esik, ha a szex nélkül jól van vagy jobban van, akkor úgy.
Viszont azt is olvasom, hogy ez házasságokban ill. más, tartós kapcsolatokban ment így.
Volt, aki azt írta, hogy ő évekig nem kívánta a szexet, nem dugott a férjével, aztán vagy elváltak, vagy nem, a nő vagy rájött - esetleg újra - hogy kell neki a szex, vagy nem, és vannak, akik hosszú éveken át nem szexeltek a férjükkel.
Azt tessék már szíves megmondani, hogy a férjek ilyen esetben mit tehetnek, vagy mit tehetnének, ha ők meg nem fagytak még le szexuálisan?
Azt nem hiszem, hogy elő lehet írni, a férjek viseljenek mindent évekig nagy-nagy türelemmel, mert aki ezt másoktól elvárja, előbb tegye meg saját maga, és majd meglátja, megy-e.
Itt a hozzászólásokban azt írták nők, ez így rendben, ha a nő nem akar, akkor ne szexeljen a házasságban, helyes.
És a férj mit csináljon?
Ha félrekúr, akkor az lesz a szöveg, hogy ó a rohadt szemétláda, megcsalja azt a drága asszonyt.
Ha elválik a férj, akkor meg az lesz a szöveg, hogy ó a rohadt szemétláda, elhagyta a családját.
Ha kurvákhoz jár, akkor ó a rohadt szemétláda.
Na, hát akkor?
Hozzászólások (6)
Elméletileg jóban-rosszban társakról beszélünk, akik szeretik, tisztelik egymást.
Őszinte beszélgetés útján kiderülhet, miért nincs szex, és kompromisszum születik...
Mondjuk olyan, hogy ne haragudj, de légy türelmes, én is szeretném, ha lenne szex, de ez most kicsit felborult élethelyzet, ha tudsz, segíts.
Vagy olyan, hogy ne haragudj, így érzek most, nem tudom, meddig tart, de megértem, hogy neked szükséged van rá, legyen nyílt a kapcsolatunk egy időre.
Vagy ezek árnyalatai...
A félrelépés sosem korrekt...
Szerintem...
Mondjuk kisgyermekes anyu, striákkal, megereszkedett cicivel. Lehet, hogy a férj szereti meg észre se veszi a rohadt narancsbőrt, de ezt nagyon nagyon és sokszor kéne a nejének elmondani, hogy el is higgye.
És persze az is kérdés, hogy a nő saját maga tesz-e valamit, és mit tesz ennek érdekében?
De a legjobbak azok, akik a feleségeiket a porba alázva, cseledként tartják, anyagi függésben, gyerekkel zsarolva, emellett megkúrnak bármit amin luk van (ez közönséges, de így van)
Ahelyett, hogy mondjuk azt mondanák, hogy " drágám, vigyázok a gyerekre, menj el nyugodtan egy kozmetikába, érezd magad embernek, ne csak hányásszagú kóctömegnek)
Mert, hogy fel sem merült, hogy a férj mit tehet, hogy az asszonya újra nőnek és kívánatos szeretőnek érezze magát?
Ez olyan mint a szülés utáni depresszió. Leginkább nöi hisztinek tartják, pedig komoly biokémiai dolgok ezek.