Blog ADHD

na jah hát ilyen még nem volt de keine pánik mert, ahogy szokás mondani ami késik az nem múlik vagy ami késik az jön?! haha MÁV vicc nyugi nopara ha nem érted én is az agyam egyik lemezéből szedtem most ki... de na szóval... említettem update profilban, hogy beléptem a facen egy zártcsoportba az most mindegy melyik mert titok tartás az kimondatlan elv hiszen azért zárt.Ez önmagában nem hangzik túl nagyszámnak egészen addig amíg egy posztoló részéről, aki nem én voltam, fel nem röppent a következő kérdés ami the question is:

"Sziasztok! Egy eléggé mély témát hoznék. :)

Ugyan nagyon kevés tapasztalatom van még a BDSM-ben, de mivel tag vagyok, érdekel a téma.

Ki mit gondol a gyerekkori elnyomásról, a szülők hatásáról, ami miatt kialakulhat a BDSM irányít vágy? Sajnos én egész életemben el voltam nyomva, plusz az iskolában nagyon sok évig bántottak, így valószínű ezért szeretek szub lenni. Valaki jár hasonló cipőben? Mik a tapasztalatok?"

A kérdés önmagában is érdekes de esetemben még inkább kemény két napig érleltem magamban, majd persze a nagy megtervezett cirádás körmondatok helyett egy text to speech programban csak random transzállapotban kiömlöttek az agyamból a szavak amelyet csak úgy nyers formában dobtam a kommentbe, viszont mivel évek óta idejárok blogolni és mert fogalmam sincs milyen varázserejű a display de valami tuti van benne (talán a színek) erre viszont tök jó az oldal úgy döntöttem ide IS blogolom a saját megközelítésem, a nyers válaszom, amiben voltak heuréka pillanatok számomra is:


Sziasztok. Szóval tegnap óta azon gondolkodtam hogy neurodivergens személyként mindenképpen megnyilvánuljak ebben a témában, méghozzá azért mert számomra ez a fajta traumatikusság, igazából nem érhető tetten a gyerekkorban. nálam alapvetően egy diverzitás van az agyban, amit nem neveznék betegségnek, hiszen az ADHD nem alakul ki, mivel ez egy állapot genetikailag kódolt. Ezt már több tudományos tény és tanulmány is bebizonyította. Sőt pont olvastam egy olyan BME cikket, hogy ez a fajta megbélyegzés, ami társadalmilag ma is sokakban él az nem helyes tehát ez az hogy nekem van egy fajta szimptomám meg diagnózisom az nem arra utal effektív, hogy engem mennyire büntettek meg gyerekkoromban, vagy alulfunkcionálok mert sok esetben pont hogy ez nem igaz. A kettőnek nálam semmi köze egymáshoz, mert ez nem egy PTSD amiből fel lehet és fel kell tudni épülni az ember boldogulása érdekében. Ha nagyon traumatikus vonatkozást kellene keresnem a szociális hátteremet illetően akkor azt tudnám mondani hogy leginkább a szüleim válása amit ki tudnék elmenni mert más nincs a képletben, de ez meg annyira engem nem viselt meg. Amikor a szüleim elváltak kilenc éves voltam és Oké nem volt egy szép válás, de nem ez volt a világ legrosszabb mit tudom én alkoholizmussal , droggal, veréssel tarkított, nem tudom én milyen bűnügyi sztorija, úgyhogy sima egyszerű átlagos válás volt, amiben apukám a Patyolat javítójaként dolgozott...ahol csinos hölgyek is voltak annak idején... Gondolom innentől könnyen kitaláljátok a sztori végét gyakorlatilag apukám megcsalta édesanyámat így lett belőle egy válás, van ilyen láttunk már ilyet a történelemben sokszor. A lényeg az, hogy ha személyes traumát kellene felsorolnom akkor mindenképpen azt emelném ki hogy gyerekkorom óta kötődési hiánnyal küzdök de ez a kötődés egyébként szintén pszichológiai diagnózisból felállított tény, úgynevezett szociális fóbia, de hát ez sem trauma. Maximum én definiálom traumaként, hogy hiába akartam kötődést, barátságokat kialakítani egyszerűen nem jött össze. A legfájdalmasabb gyerekkori emlékem gyakorlatilag az, hogy minden lányt meghívtam az osztályból általános 4. osztályban Emlékszem egy születésnapi partira, jah tudjátok amit a gyerekek szoktak rendezni ugye zsúrokra és senki nem hívott vissza, de én annyira vágytam arra, hogy valakihez kötődjek tartozzak barátkozzak amúgy nem is értettem mivel a zsúr jól sikerült de mégsem lettek mélyebb barátságok. Ellenben mivel sosem gondolkoztam úgy, mint a kortársaim, sem az általános iskolában sem a középiskolában, ezért ért kiközösítés. Hogyha keresem a kákán a csomót, ezt traumaként lehet leírni akkor, igen nyilván lelkiekben ez eléggé megviselt, hogy egyedül éreztem magam a gondolkodásmódommal, a saját fantázia világomban, a saját értékrendemmel, a világlátásmódommal, mert azért az, hogy ez egy állapot a sok mindent elárul. Az ADHD az nem egy átok, effektív az egy másság meg pont ugyanolyan mint a szexuális orientáción belüli genetika kódok, amikről szintén nem tehetünk. Tehát igen ezt a fajta "ADHD adó"-t le tudom írni traumaként. Felnőttként már pár éve elfogadtam, hogy világéletemben egy kisebbséghez fogok tartozni és ezzel már megtanultam néhány éve együtt élni. De ez nem rossz vagy nem jó és nem gondolnám azt hogy ebből eredeztethető az embernek a domináltsága vagy éppen az alárendrelődő magatartása, de ez egy állapot, ami lehet Áldás és Átok és nagyon nagyon sok híres ember van aki Egyébként művészek tudósok akik szintén ADHD-val éltek. Tehát minden attól függ hogy hogyan használod fel a képességeidet. Gyakorlatilag ez egy képességi eltérés,diszfunkció, mert ugye a neurotipikus emberek azok általában kiegyensúlyozottan működnek és a képességeikben nincsenek bennük kiugró szintkülönbségek. Nálam például a Humán tárgyak sokkal jobban működnek mint a reál, bár ez most nem tartozik a témakörhöz, de mégis azt gondolom hogy minden mindennel összefügg és ha beszélünk traumákról fontos, hogy szót ejtsünk ellenpólusokról is.

Egyébként nagyon szépen köszönöm, hogy feltetted a kérdést, mert teljesen más útvonalon, de rendkívül gondolatébresztőnek éreztem. Fogalmam sem volt arról hogy akikhez én tudatalatt vonzódom 98% os valószínűséggel szintén neurodivergensek. Hétvégén találkoztam egy ismerősöm haverjával sose láttam előtte, nincs fizikai vonzódasom irányába mégis 3 mp alatt úgy éreztem hogy kajakra egymás fejében járunk és meg is ijedtem, mert ez nálam ténylegesen ritka, mire egy egy órás diszkurzus után kicsúszott a száján hogy jah ő ADHD s és így néztem, hülyén de megvilágosodva, hogy aha most már világos. Aztán hazaérve azon gondolkoztam, hogy milyen srácokhoz vonzódtam világéletembe és akkor jött a mennykő meg a villám ...12/ 9 neurodivergens volt sőt ma ért a nagy meglepi, a nagy eszményi ideálom szintén ADHD s de erről eddig nem is tudtam... most már az is full világos miért állítom be a személyiségét teljesen normálisnak,mikor egy neurotipikus egyén azt mondaná na neee csak olyat ne mint az az ember... hiszen ha A személy neurodivergens és B személy is az akkor agyműködés szempontjából nagyobb mértékben fognak egymáshoz vonzódni...

https://hszi.bme.hu/page/1231/

"so i have ADD or ADHD or just ramble a lot or whatever is wrong with me. i don’t really mind this because it doesn’t seem to interfere with my life in any way. i do however digress a lot." / archived by
www. ??? blog.com ( 02. 05. 2013)/

ez a fene se gondolta volna ...sokKk...what da fuck?😳🤨😳😯🤯🖤💙

ezt meg egy másik ismerősöm mondta anno pár éve aki szintén ADHD s és akkor csak legyintettem...

"hátha két ember belső szerkezetileg fejben nagyon hasonló idegrendszerileg azokkal a legjobb dugni, szexelni, szeretkezni nevezd ahogy akarod és alapvetően a kommunikáció is mert az átlagos emberek tök könnyen találnak maguknak párt mert az átlagosokból sok van csak belőlünk különlegesekből van kevés"

info egy nem feküdtem le vele, info kettő hozzáteszem saját vélemény a különleges semmiféle irányba nem diszkrimináció szerintem maximum diverzitás, de tény, hogy a magányosságon kívül sokszor fura, érdekes, izgalmas, ha te vagy a kisebbség. 🥰

Jesus visszaolvasom a kommentem és egy regény ahhoz képest amit ti írok... ezek után ha akarnám se tudnék tagadni ADHD t 😳😅🤐 de tudjátok mit nem is akarom🥰 mert ha így nézed az életet akkor ez egy olyan parti amire nem kapsz meghívást, de nézheted onnan is hogy te vagy a VIP tag😇☝️"

jah nyugodtan lehet kommentelni az meg plusz izgalmas lenne ha valaki akár kommentben akár privát levelezésben ADHD s ként és vagy neurodivergensként kifejtené az álláspontját.

Alapvetően nem tudok aludni és túlpörgött az agyam, ezért kiírtam ezt magamból.

jóreggelt és Ébresztő Mindenki:)

Mia