"Ösztönökről" szőr mentén
Világéletemben viszolyogtam a testszőrzettől. nem valamiféle hisztérikus, fóbiaszerű valami volt ez a viszolygás, talán inkább csak annyi, hogy nekem nem volt vonzó, nem volt szép. Az okát nem tudom, valami szőr-nyűséges élményre nem emlékszem. Az enyémtől is irtóztam (így megszabadultam tőle), és mióta bármi közöm volt az ellenkező nemhez, nekem a vonzó a szőrtelen/majdnem szőrtelen fiú, majd férfi volt.
Azután jött Ombre, aki... hát szőrös, no. Nem szélsőségesen, de azt mondani, hogy nem...