Békés meg áldott meg minden

Jönnek a jókívánságok... ahogy ez már szokott lenni karácsonykor, húsvétkor..
Daráljuk, mint mindig, hogy "békés" - békés? de hát, nincs béke, jobban nincs, mint az életünkben bármikor nem volt, mert nem volt, akkor miért mondjuk, tudjuk, észleljük, mit mondunk, vagy csak verbális inkontinencia?
Áldott?
Áldottat annak kívánsz, és az kívánja, akinek van hite, akiről tudod, hogy hit-es... a többieknek/től a kellemes talán az, ami kiváltja.
Ma villant be, hogy az áldás és tao azért mennyiben rokon fogalmak... mármint, az eredményük, ha áldás van rajtad, ha taó(d) szerint élsz...

Nem szeretem az ünnepeket. Villan belém minden ünnep előtt.
Kellenek az ünnepek. Villan belém minden ünnep után.
Mikor te tartod először a családi ünnepeket, az valahol, a sok munka ellenére, felemelő. Felnőttél, átveszel a terhekből, kész vagy rá, alkalmas vagy rá. Mikor már csak te tarthatod, mert nincs "fölötted" más, az egy új érzés. Szomorú.
Mikor már más családokkal osztoznod kell ünnepeken a gyerekeden, az egyszerre melengető és tátongó ürességet hagyó. Mikor a még itthon élő, flegma, munkára nehezen fogható kamasz automatikusan átveszi és csinálja a már "kirepült" tesója feladatát, elképesztően boldogító érzés (azt se tudtad, hogy tudja, van olyan munkafázis, pláne, azt nem, hogy pontosan hogy is kell csinálni, de mégis teszi, szédületes).

Az ünnepeink mindig evéshez kötődnek. Nem véletlen, ünnep volt a sok finom falat az asztalon évszázadokig. Most meg elhízottak vagyunk. Bár, ma már jómód és testsúly között nem feltétlenül van egyenes arányosság. Szerencsére, trendi mozogni és egészségesen élni. Sajnos, tendencia, hogy egyre kevesebben engedhetik ezt meg maguknak.
Ahogy (nézem értetlenül a bevásárlás számláját) a finom falatok is megkopnak, elfogynak az ünnepi asztalról.

Jó lenne nem evéssel ünnepelni - vélem én. Persze, az evésben, etetésben annyi minden benne van, nem csak ételekkel táplálás.
Jó lenne egymással töltött idővel ünnepelni. De tényleg egymással töltöttel. Nem egy légtérben, nem látszólagos, hanem valóságos figyelemben.