Háromságunk

Test, szellem, lélek - e három egyensúlya egyszerűen kell. Ha bármelyik is elhanyagolt, sorvad, a többi se lehet ép.

Olyan korba és kultúrkörbe születtem, ahol az, hogy a szellemünket tápláljuk, alapértelmezés volt. Olvassunk sokat és tanuljunk! Előbbit túlteljesítve, utóbbit szelektíven, de magától értetődő módon azért tettem.
A testtel való törődés már gyermekkoromban is ambivalens volt. Családunkban érezhető volt, és nem is gyengén, egyfajta prüdéria (minimum anyai ágról), nem vallásos indíttatásból, hogy a test valami fura, valami nem is tisztán fura, veszélyes, de azért szép is meg fontos részünk is. Egy biztos: beszélni ne beszéljünk róla. Visszagondolva, ezt talán leginkább elfojtások szülték. Hangulatban ez, tárgyi megvalósulásban meg igényes pornográf irodalom és szexlapok - ez a kettősség talán egész életemet végigkísérte és végigkíséri (nomeg, hogy anyám bombanő, apám elképesztően jó pasi volt, én kettejüknek csak torzója lehettem). A testtel való törődés sport formájában megvalósulása meg a teljes káosz volt mifelénk, válogatott sportoló apa és nosport! jelszavú anya kettőse mellett nem meglepő.
A lélek meg - nem voltunk lelkizősek, de ezt kimondva, ez nem igaz. De ha azt mondom, lelkizős, lélekkel foglalkozó család voltunk - na, ez se pontos. Valahogy úgy volt, hogy fontos a lélekkel foglalkozni, ez alaptétel, de ne kelljen. Intézze el mindenki maga. Hát, nem sikerült így se jól visszaadnom, majd érlelem.

Aztán felnőttem. Hogy a szellemmel foglalkozni kell, folyamatosan pallérozni kell - nem, nem külső kényszerből, belső igényemmé vált -, ez megmaradt.
Hogy a test is mennyire fontos, ezt hamar észleltem. Egyrészt, egész egyszerűen mozgásra, sportra volt igényem, különben szétkaptam a világot, nomeg jött a szexualitás, az igen erős szexuális késztetés. Ha jól akartam érezni magam, és hát jól akartam érezni magam, szellememnek, testemnek meg kellett kapnia, ami neki kellett.
Legkésőbb - tudatosan - a lélek felé fordultam. A tudatosság itt a kulcsszó, mert valójában mindig is nagyon érdekelt. A működése, az állapotai, a titkai, más lelkeknek a működése, állapotai, titkai és a lelkek kapcsolódásai.

Elég tudatosan próbálok a test-szellem-lélek hármasságomra, mindhármuk jó állapotban tartására ügyelni, több-kevesebb sikerrel valósul meg. És újra meg újra elképeszt az összefüggésük, mennyire szétválaszthatatlanok.
A közelmúltban felmondtam a munkahelyemen. Igen, az én koromban, úgy, hogy nem volt új hely, ahova mehettem volna, ráadásul vezető állás, ami kvázi annyit jelent, hogy a karrieremnek vége (nem, ez messze nem olyan súlyos, mint hangzik, nem világvége, de tény).
És nagyon sokan gratuláltak. Hogy meg mertem lépni. Ámultam eléggé ezen.
Pedig valójában nem történt más, mint hogy a testem átvette a vezetést, kiadta a parancsot. Nekem csak annyi dolgom volt, hogy hallgassak rá, engedjem szóhoz jutni.
Ugyanis durva pszichoszomatikus mindenféléim lettek.
És azt hittem, a lelkem tette ezt velem. Hogy ő érezte meg, ez nem fog menni, ebből szálljak ki, és megdumálta a testemmel, szóljon nekem, rá nem hallgatok. :) Később rájöttem, az eszem is tudta már, veszett fejsze nyele az egész, csak a lekesedés, kötelességtudat és távoli célok vonzása vitt. Hát, ők hárman így megmentettek engem, azaz egymást, magunkat.:)

És azon gondolkodom, hogy a testem a táplálkozással, légzéssel, mozgással és szexszel, igen a szexszel, táplálja a lelkem. A testem jól-létére szüksége van a szellememnek, a szellemem táplálja a lelkemet mindenféle számára is jó ismerettel. De a lélek? A lélek kit táplál? Hát önmagát biztosan, a kis önző. Nomeg, kapcsolódik más lelkekkel, ez de fontos! Igaz,a szellemem is más szellemekkel.
A tökéletes kapcsolódás meg: mikor test és lélek és szellem kapcsolódik össze valaki testével, szellemével, lelkével. Prioritást felállítani a tökéletes kapcsolódásban e háromból, igazán nem tudok, azaz olyat választani, ami nem kell, ami elmaradhat. Ha a szellem billeg, nem annyira komfortos, kell a kapcsolódni tudás e téren, nem, nem a közös ismeretek, de minimum kíváncsiság a másik dolgai irátn. Lelki harmónia nélkül szenvedés, diszharmónia várható. A testiekben pedig egyszerűen passzolni kell.