2022. 12. 11. 15:40 | Megjelent: 578x
Nem voltam sosem az a testi érintős, ölelgetős fajta, aki ha kell, ha nem, érint, nyakbaborul, minden ismerőst puszival köszönt stb. stb. Az intim zónám igen nagy, az engedélyem nélküli behatolás halálos vétség (jó, pont szexben/BDSM-ben nem, ott pont a rosszból élvezet lesz, de ez egy extrémül más terület).
És most fiatal művészek közé kerültem. Akik számomra a legváratlanabb pillanatokban egyszer csak szótlanul megölelik egymást, ritkábban, gyakrabban, hol csak futó érintésként, hol megpihenve az ölelésben, de abszolút mindennapos az ilyen. Először néztem csak mint furcsaságot, ill. nem is néztem, mert annyi furcsaság volt (és baromira élvezem), hogy ez fel se tűnt, egy volt/van a sokból.
Azután két hete átszakadt valami, egy sok stresszt jelentő esemény során valahogy észrevétlenül én is az érintés-öleléskörbe kerültem, az első egy-két ölelést félve-figyelve kezdeményezték velem, én meg félve-furán-ódzkodva-kíváncsian fogadtam. És jó volt. Jó volt. Nem, nem a fiatal, izmos testek érintése, semennyire sem szól erről. Hanem a szavak nélküli kommunikációról. Egy ölelésben benne van minden, ami kell. Minden, ami kell, és semmivel sem több. Nincsen benne kínos-felületes udvariaskodás, kellemetlen, üres szünet, feszengés. Csak természetes spontaneitás. Benne van, hogy értelek, hogy megértelek, hogy sajnálom, hogy együttérzek, hogy osztozom az örömödben, fájdalmadban, hogy elfogadlak, hogy szeretlek, hogy nyugodj meg, hogy egyek vagyunk, hogy számíthatsz rám... mikor mi. És ezt szavakkal nem lehet, a szavak sután-esetlenül csengenének, és vagy eljutnak a másikhoz vagy nem. De az ölelés az biztos.
És a héten megtört a jég. Elfogadóból kezdeményező lettem. Kerestem a szavakat, és helyette indult a két karom, és mindent megbeszéltünk egy ölelés által. Pont úgy, ahogy kell.
Ez egy nyelv, érintésnyelv, a kommunikáció egy változata.
És energiacsere, azt adjuk egymásnak, ami kell, önzetlenül, és önzően elvesszük, ami hiányzik, amire szükségünk van. Jó energiák cserélődnek.
Baromi hálás vagyok, hogy megélhetem, megtanulhattam.
Hozzászólások (0)