Szűrések és torzítások

Némely' blogot olvasván felkapom a fejem: ugyanazon az oldalon járunk?
Néhány reagálást újra meg újraolvasva eltűnődöm... ezt hogy láthatta bele az előzménybe a szerző?
Néhány értelmezést meg... nem is tudok értelmezni.
Hogy lehet az, hogy ugyanazt nézzük, de nem ugyanazt látjuk?
És hogy lehet, hogy ennyire, de ennyire különbözően?
Valamelyikünk tévedne, valamelyikünket cserbenhagyja az értékítélete, érzékelése (neadjisten: józan esze)?
Azt gondolom, nem.

A megoldás, a varázsszó (nem, nem vagyok a téma se avatott, se avatatlan szakértője) pedig: kognitív torzítás.
Kommunikációs alaptézis: ami átmegy a kommunikáció során a feladótól a vevőhöz, az megy át. És pont.
Rengeteg, feldolgozhatatlanul sok információ ér minket. És szűrünk (nem, ez nem választás, ez szükségszerűség). Kihez ez az információ jut el a közlésből, kihez az. És az alapján értelmez, ami eljut. De hogy mit szűrünk ki/le, hogy mi kerül az információbuborékunkon belülre, az már tőlünk függ (de nem tudatos választás!). Az előismereteink, a preferenciáink, az élethelyzetünk (összetett szegmens) stb. határozza meg. És ezáltal az eredeti közlést, a beáramló információkat torzan, szűrve értelmezzük.
Így lehet, hogy ugyanazon közlés oly' sokféleképpen csapódik le a befogadói oldalon. És sokszor komoly megnemértéseket fakaszt.

Mit lehet tenni?
Az első lépés talán az, ha tudunk róla, létezik ez (és nem, nem a másik hülye). A kognitív torzítás.