Nem tudom, hogy mennyire kerestem (vagy ő keresett engem), de tegnap váratlanul, az erdő közepén rámtalált a válasz.
Vagy egy része.
Mitől dominancia a dominancia? Mi a dominancia?
Az önismereten alapuló önbizalom.
Mikor az önbizalom nem mások lenyomására irányul, nem mások ellen való, csak egyszerűen van. Nem agresszió, nem magamutogatás és nem erőfitogtatás.
És nem fakad képzelt vagy vágyott tulajdonságokból és értékekből. Tisztában van az erősségeivel, gyengeségeivel, és békében él velük. Harmóniában.
Nekem ez az alap. Dominancialap. Enélkül a többi mit sem ér.
"a domináns gondoskodás és a szubmisszív kiszolgálás szerintem igen közel van egymáshoz" - igen, szerintem is itt a lényeg, tökéletesen megfogalmaztad :)
Szerintem a bdsm a vanilla kapcsolatokhoz képest leginkább (talán egyedül) a kontrollról szól, az élet egy olyan, jól körülhatárolt területén, ahol kivételesen tud konstruktív lenni. Van, aki elengedni akarja, és van, aki megszerezni. És innentől amit írtál, csúnyán szólva ortogonális erre. Az önismereten alapuló önbizalom szexi a dominánsban, mert hitelesen vezet és tiszteletet ébreszt. Az önismereten alapuló önbizalom szexi a szubmisszívben, mert ismeri az értékét és tudatosan adja át magát, emiatt élvezet megkapni/elvenni. A szubmisszív nem zsarnokot, a domináns pedig nem koloncot keres. Mindketten felelősséget vállalnak magukért és egymásért, mivel ismerik a kompetenciáikat/aktuális határaikat és képesek is lekommunikálni és tiszteletben tartani őket, így az "üzlet" biztonsággal megvalósulhat. Így adják meg egymásnak a kölcsönös felszabadulást és szabadságot annak ellenére, hogy egyikük fejet hajt a másik előtt - azért, mert mindketten ezt akarják.
És ugyanez igaz a szadistákra és mazochistákra, a riggerekre és bunny-kra, a folyton cserélő switchekre, de talán még néhány jól működő vanilla kapcsolatra is, csak utóbbi esetben szélsőségek nélkül.
Legalábbis az én világomban, de mindig jó látni, amikor mások is hasonlóan gondolkodnak :)
mert miközben írtam, pont erre gondoltam
a felismerés dominánshoz kötődő volt (az én dominánsomhoz, vagy én az övé, mindegy)
de mikor artam, már a kívánatos partnerré változott
dominánsban, szubmisszívben, férfiban, nőben, fetisisztában, akármiben (bocs minden kimaradtól), szóval, emberben
ahogy pl. az egyik régi dilemmám is efelé vitt: a domináns gondoskodás és a szubmisszív kiszolgálás szerintem igen közel van egymáshoz
Amellett, hogy egyetértek, szerintem ez minden ember számára kívánatos, egészséges állapot - szóval felmerül a kérdés, hogy mi a szubmisszivitás, a D/s kapcsolat, és hogyan lehet az egészséges, ha ez csak a domináns félre jellemző, már ha csak a domináns félre jellemző (megannyi költői kérdés, hisz ezekre mindenkinek magának kell valamilyen választ adnia).
(természetesen véletlenül sem ítélem el a D/s kapcsolatokat)
SmPixie.com - BDSM szexpartnerkereső, társkereső és közösségi portál
Az oldalra való belépéssel igazolom, hogy elmúltam 18 éves és a rám vonatkozó törvények szerint jogom van szexuális tartalmú oldalak megtekintéséhez.
Elfogadom, hogy az oldal tartalma erősen szexuális jellegű. Az oldalra való belépéssel kijelentem, hogy a szado-mazoval, a fétissel vagy egyéb szexualitással kapcsolatos képek, írások és egyéb dolgok nem ütköznek elveimbe, nem zaklatnak fel.
Az oldalra való belépéssel igazolom, hogy elolvastam a Felhasználási szabályokat és feltételeket. ÁSZF
Amennyiben közvetlenül valamelyik belső oldalt nyitom meg, tudomásul veszem, hogy közvetve elfogadtam a fenti szabályokat.
Hozzászólások (3)
Szerintem a bdsm a vanilla kapcsolatokhoz képest leginkább (talán egyedül) a kontrollról szól, az élet egy olyan, jól körülhatárolt területén, ahol kivételesen tud konstruktív lenni. Van, aki elengedni akarja, és van, aki megszerezni. És innentől amit írtál, csúnyán szólva ortogonális erre. Az önismereten alapuló önbizalom szexi a dominánsban, mert hitelesen vezet és tiszteletet ébreszt. Az önismereten alapuló önbizalom szexi a szubmisszívben, mert ismeri az értékét és tudatosan adja át magát, emiatt élvezet megkapni/elvenni. A szubmisszív nem zsarnokot, a domináns pedig nem koloncot keres. Mindketten felelősséget vállalnak magukért és egymásért, mivel ismerik a kompetenciáikat/aktuális határaikat és képesek is lekommunikálni és tiszteletben tartani őket, így az "üzlet" biztonsággal megvalósulhat. Így adják meg egymásnak a kölcsönös felszabadulást és szabadságot annak ellenére, hogy egyikük fejet hajt a másik előtt - azért, mert mindketten ezt akarják.
És ugyanez igaz a szadistákra és mazochistákra, a riggerekre és bunny-kra, a folyton cserélő switchekre, de talán még néhány jól működő vanilla kapcsolatra is, csak utóbbi esetben szélsőségek nélkül.
Legalábbis az én világomban, de mindig jó látni, amikor mások is hasonlóan gondolkodnak :)
mert miközben írtam, pont erre gondoltam
a felismerés dominánshoz kötődő volt (az én dominánsomhoz, vagy én az övé, mindegy)
de mikor artam, már a kívánatos partnerré változott
dominánsban, szubmisszívben, férfiban, nőben, fetisisztában, akármiben (bocs minden kimaradtól), szóval, emberben
ahogy pl. az egyik régi dilemmám is efelé vitt: a domináns gondoskodás és a szubmisszív kiszolgálás szerintem igen közel van egymáshoz
(természetesen véletlenül sem ítélem el a D/s kapcsolatokat)