IQ, EQ, műveltség, nyers erő és egyebek

(Előhang, amit utólag voltam kénytelen megírni: Írásom nem áldozathibáztató, nem antiszemita, nem szól a fogyatékossággal élők ellen, nem politizál, nem érint semmilyen vallási témát. Ha bárki ilyesmit vél felfedezni, vegye le torzító szemüvegét!)

Az egyik kedvenc Örkény egypercesem.

- Hölderlin ist ihnen unbekannt? - kérdezte dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.
- Ki volt az? - kérdezte a német őr.
- Aki a Hyperion-t írta - magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. - A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?
- Kik ezek? - kérdezte az őr.
- Költők - mondta dr. K. H. G. - Schiller nevét sem ismeri?
- De ismerem - mondta a német őr.
- És Rilkét?
- Őt is - mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K. H. G.-t.
(In memoriam dr. K.H.G.)

Már írtam róla korábban, leírtam, hogy jártam hasonlóan, csak szerencsére az én német őrömnél nem volt gépfegyver.
Egyperces, ezerfélekppen értelmezhető (imádom ezt), de leginkább a nyers erő és intellektus szembekerülését és 20. századi sajnálatos kimenetelű összeütközését láthatni meg benne.

De most nekem másról szól.
Arról, hogy párbeszédeink során hányszor válunk gyilkosokká, hányszor áldozatokká, és hogy látható-e, tudható-e, ki a gyilkos és ki az áldozat éppen.
Hogy lett volna elkerülhető dr. K.H.G. halála?
Persze, úgy, ha nem áll elő az a történelmi helyzet, ami előállt. De korunk adott, a jelent formálni nincs lehetőségünk.
Elkerülhette volna az agyonlövést, ha pl. hallgat. Vajon volt hozzá képessége (Shrek nyomán: jogod van a hallgatásra, képességed nincs.), képesség a csöndben maradni tudás képessége? Az. És nem is könnyű műfaj, igaztalanul lebecsüljük. Egyszerre kell a bennünk lévő késztetést uralni, és a másik fél igényeit (szeretne valamit hallani? mit szeretne hallani?) figyelembe venni. Nem könnyű. Nem is tudom, melyik a nehezebb.
Vagy észrevehette volna, hogy a másik száméra kellemetlen a téma, nem vevő rá (IQ, EQ). Sőt, azt is, hogy miféle folyamatokat indít el a másikban, hogy hat rá mindaz, amit mond (EQ). A művletség önmagában mit sem ér.
Mit tehetett volna az őr? Mondjuk, nem áll őrnek.. de ezen túl, elképzelhető lett volna, hogy így szól? "kedves Uram, kérem, ne folytassa, ez a téma engem rendkívül kellemetlenül érint, zavar, hogy fogalmam nincs, miről beszél, zavar, hogy azt érzem, hogy tudnom kellene, és frusztrációm pillanatról pillanatra nő, és félek, nem fogok tudni rajta uralkodni, ráadásul nem csak magamon kellene, de van nálam egy gépfegyver is..."... aligha várható el, ennyi önelemzés, önkontroll, önismeret, ahogy olyasfajta sem, hogy "hagyja abba, én nem tudtam tanulni, ezért meg ezért, és utálom a sorsom, de még inkább azokat, akiknek jobb jutott, vagy legalábbis korábban jobb jutott"... ez se remélhető. Az őr tehát, miközben látszólag nála a hatalom (gépfegyver), nem tudta befolyásolni a párbeszéd halálos végkimenetelét. Aki képes lett volna, bármilyen furcsa, talán az áldozat (a gyilkos attól még gyilkos marad). Ahogy, azt gondolom, konfliktusok során IQ, EQ lehet a béke fegyvere, ill. a lehetőséget ezek adják a konfliktus elkerüléséhez.