Tudatosan vagy tudat(ta)lanul?

ez megint egy olyan blog, amit sok ember meg szivlelhetne itt.

soha nem kapcsolattipust kerestem. hanem csak egy embert. akivel igy vagy úgy jól érezhetem magamat az életben. aztán, hogy mi lesz belőle, az úgyis kiderül egyszer.

Hmmm Érdekes. Egy részt persze, így belegondolva, vannak nagyon sablon azugságok egy párkeresésben (hány "független" ember kereshet itt is, persze...). De másrészről meg azért ki szoktak jönni a különbségek, és ha kijönnek, abból álltalában baj van.
És persze vannak a nem tudatos hazugságok, vagy hogy mondjam... Mondjuk ilyennel talán még mindig könnyebben találkozom én...

De ja, nem tudom, másnál ez így hogy megy, de az ismerkedés szakasza nekem pont ilyen puzzle kirakós élmény, hogy koncentráltan próbálom megismerni a másik személyiségét. És ebben csak egy réteg az, amit mondd.

a pontosan körvonalazott és kifejezésre is juttatott elvárásoknak megfelelést el is lehet játszani
(és még csak nem is feltétlenül tudatos átverésről beszélek)

számomra a te módszered, hogy tisztázzuk, lehet-e közös, hosszútávú jövőnk, játsszunk nyílt kártyákkal és az erre való rábólintás sokkal kevésbé megbízható infó, mintha én tudom, mi kell (és mi nem kell) nekem, és "csak vagyunk", és fokozatosan felbukkanó helyzetek során kapok választ a kérdéseimre
pláne, mert íígy esetleg arra is rájöhetek, hogy nem is annyira biztos, jól mértem fel, mi is kell nekem

Tök egyet értek abban, hogy ezek sokszor nem tudatosak, de ha a tapasztalatokon sokat agyalsz, keresed a hasonlóságokat és különbségeket, azért egy jó csokorral beemelhető ez a tudatba is.

Szerencsére én sosem volt agyalós típus. Szóval csak mázlim volt, hogy észrevettem pár dolgot. :D

Egyébként igen, az értékpreferenciák marha összetett dolgok, csak próbáltam egyszerű példákat hozni, hogy kézzelfoghatübb legyen az elmélet.

Az "átverhetőség"-et kifejtenéd? Mert nem biztos, hogy egyre gondolunk. (Nekem volt olyan pl, hogy nagyon sok minden stimmelt, de a nagy lángoló szerelem helyett inkább csak egy mély szeretet és kötődés alakult ki... hogy is mondjam. A szerelem egy másik arca szerintem. Én pl ilyen átverhetőséget tudok belegondolni, de lehet te tökre másra gondolsz, és érdekelne! :) )

szerintem is vannak preferenciáink
de azt hiszem, azok nem szedhetőek össze ilyen tudatosan, max. a választásainkból visszakövetkeztethetők
azt gondolom (és remélem), sokkal összetettebb valami ez, mint testmagasság, szemszín stb.
sokkal inkább gondolom (és megint: remélem), valamiféle zsigeri egymásrakattanás, amelyben benne van a kémiai passzolás, amit igen fontosnak tartok (és hiábnak, hogy valahogy szégyelljük és eltagadnánk)

meg azt is gondolom (és tpled, tőlem elvonatkoztatva), hogy aki ilyen tudatosan választ, az könnyen "átverhetővé" válhat

Igen, ez nem tudom, mennyire ment át végül a végleges szövegben, mert ez valahol tök jogos kritika, amit nem csak benned fogant meg, hanem pl Hurrban is, és nem egy barátnőben.

Én azt hiszem, vannak alap preferenciáim, keresett értékeim egy nőben, amiről tudom, hogy mi fontos számomra, és mit értékelek egy nőben. Szerintem minden embernek megvannak ezek a preferenciái.
Szőke legyen, vagy barna? Magas, vagy alacsony? Szubmisszívet vagy inkább domináns legyen. Mennyire fontos nekem, hogy sportos legyen? Hogy kedves? Szóval van egy adag önismeret, hogy mi fontos neked a másikban.

Ez felskiccel egy vázlatot a képből. Erre jön Éppen-Ez-A-Nő, aki talán bizonyos tulajdonságaiban beleillik a vázlatba, bizonyos tulajdonságaiban nem, és más olyan vonalakat is felrajzol a képbe, amit a vázlat során nem is gondoltál volna, és milyen jó, hogy ott az jel... Ez alapján már hozol egy döntést, mi fontos neked, mi nem. Pl én az alacsony cuki lányokat szeretem, Cicamaci velem egy magas. Bánjam-e? Dehogy is, nem lényeges. Vagy a másik, amit sokat emlegetek, hogy szubot szerettem volna, bratot kaptam (bár mostanában már sokkal szubosabb. :) ). De pl ha Cicamaci nem akart volna gyereket (és mennyire, hogy akart, mai napig is lenyűgöz erejével), az már más súllyal esett volna a latba.

Minden esetre átlátod, ő kb ilyen, ezt tudod kapni tőle, te ezt tudod neki adni. Kell-e ez így? Ha kell, akkor már ott a személy van, amivel megalkotjátok a képet, ami jóval több, mint a vázlat. :)