2021. 08. 30. 23:43 | Megjelent: 944x
Mikor regisztráltam, és elkezdtem partnert keresni (szűrve, célirányosan, ugyanakkor a keresés nálam mindig passzív valami volt), egy csomó kellemes-színvonalas, érdekes, értelmes, játékos, ígéretes domináns férfi adatlapot láttam (jó, jóval több volt a nem ilyen), megannyiról feltételezve, hogy na, ebből akár lehet valami jó, már, az alapján, amit és amennyit az adatlap elárulni engedett. És mikor elkedztek özönleni a levelek (szub nőtársaimnak nem kell ecsetelnem a jelenséget), nem csak a mennyiségi bőség zavarával küzdöttem, de nagyon sok olyan megkeresés is érkezett, amit fájó szívvel hagytam ki (arra hamar rá kellett jönnöm, hogy a párhuzamos keresés nem vezet eredményre, a sokat markol, keveset fog effekt napokon belül megmutatkozott).
És most, néztem jópár adatlapot (nem, nem a tiédről beszélek, kedves olvasó, ha a látogatóid között szerepelek, a te lapod pont az ellenpélda :), és semmi... és újabbakat, és semmi... Az elmúlt három évben ennyit zuhant volna a színvonal, és kicserélődtek volna a jelenlévők?
Vaaagy.. lehet, az "éhség", a partnertalálás vágya homályosította el ítélőképességem, és játszott velem, látatta velem azt, amit meg akartam látni?Most meg, "jóllakottan" nem veszem észre azt, ami talán nem is volt ott sosem? Ez sokkal valószínűbbnek tűnik... és akkor... te, kedves pixie-lakó, aki nem találsz és keseregsz, lehet, csupán nem vagy elég "éhes"?
Hozzászólások (14)
kívánom, hogy megtaláld
vagy valami mást
(én nem azt találtam, amit kerestem, amire vágytam, hanem mást és többet, és már felidézni se tudom egészen pontosan, mit is kerestem, nem számít, lénygetlen-érdektelen)
azt végképp nem tuom, én miért vagyok itt.. megszokás, rutin, nosztalgia.. ezek se lebecsülendő dolgok :)
(akár közönynek is mondható talán)
azért az én pertnerkeresési elméletemtől és gyakorlatomtól mindig elég messze állt az, amit a hsz-ed alapján vizualizálok... mérceátugrást megkísérlő férfiak, próbák, lécleverések, diadalmas átsiklások, léc alatti kullogások... nem arra voltam sosem kíváncsi, mit tud nekem mutatni, hogy próbál nekem megfelelni, hanem arra figyeltem, milyen ő.. persze, ehhez kellett az, hogy kíváncsi legyek, ezt lehet akár mércének is tekinteni
hogy jaj, most, jóllakottan, semmi se jó, semmi (senki) se vonzó
aztán jutott eszembe, csavartam rajta egyet, hogy de mi van, ha nem a mostani az érzékcsalódás
ill. se ez, se az nem az, egyik se az "igaz", s egyik se a "hamis"
és innen jönnek már azok a gondolatok, amelyek magamnak is fárasztóak szoktak lenni :)
de ha azt írom le, nem tudtam volna kicsit megsérteni sok oldaltársat
márpedig ehhez - így virtualice - elég jó érzékem van (azután meg nézek, és nem mentség a túlfejlett öniróniám és ártószándékmentességem)
én inkább besokallásnak éreztem
és az volt az érdekes, hogy mikor padlót fogtam/besokalltam/elfáradtam, utána jött mindig valaki, valaki Ő :)
Nem a nagy odafigyelésben, koncentrációban, "akarásban".
De hát, mindennel így van (nálam), hogy bizonyos fajta elengedés kell ahhoz, hogy megkapjam, amit szeretnék.
Inkább arra gondolok,hogy jóllakottan igényesebb vagy,magasabbra kerül a mérce,sőt lehet,hogy túl magasra,vagy csak éppen annyira,hogy sok jelölt meg se próbálja megugrani.
de amit mondasz, hogy talán nem is volt ott sosem, én úgy magyaráznám, hogy ott van az most is, csak nem vagy elég motivált, hogy észrevedd.
de nagyon hasonlót írtál le ahhoz, amit én
a különbséget csak annyiban látom, hogy az én leírásomban az éhség okozta illúzió ejti rabul, nálad meg tudja, hogy nem ínycsiklandó falat, amit épp elfogyasztani készül
de az alapban, hogy kellő éhség kell, hogy az ember csillapítsa is éhét, nem látok különbséget (ha nem elég éhes, csak turkál az ételben és fanyalog)
ha az ember igazán ki van "éhezve", akkor hajlamos nem válogatni, hanem megfogja az elsőt, aki "megehetőnek" tűnik. és csak remélheti, hogy nem akad meg a torkán