2021. 06. 02. 16:15 | Megjelent: 929x
Barátnőmmel társaságban voltunk. És pár nem teljesen összerakható története után nekiszegeződött a kérdés: akkor ti most a férjeddel tulajdonképpen hogy is vagytok? Ugrásra kész álapotra váltottam, kell-e terelni, nagyhirtelen bedobni valamit... mert kényes téma.
De lazán, nevetve és könnyedén válaszolt: ó, mi nyitott házasságban élünk, és nekünk nagyon bevált!
Ja, nagyon bevált.
Bevillantak az átbőgött éjszakái, a kiborulások,a depresszív időszakai, a hónapok, amikor felkelni alig tudott, zombiként tengődött, a tipródásai, a számolgatások, hogy tudná megoldani a válást, a tervezgetések, mikor és hogy költözne külön, az álmodozások, hogy bár találna valakit, aki... és megfogalmazni se tudta igazán, hogy mit szeretne, csak azt, mit nem... nem szeretne bizonytalanságban, félelemben, megalázottságban, kiszolgáltatottságban, hullámvölgyekben, aggodalomban, sokszor magányosan élni, nem tudva, mit hoz a holnap, a boldog pillanatokban is a következő miatt aggódni, hogy jelene bizonytalansága mikor válik még kétségbeejtőbb bizonyossággá... a nyitott házasság számára is adott lehetőségeivel élni sosem vágyott... a férjét akarta, akarta volna, vagy valaki mást.. vagy... vagy.
Ja, nagyon bevált.
Azt akarom mondani, hogy a nyitott házasság nem működhet mindkét fél számára jól?
Dehogy!
Hsz a barátnőm is megmondta: mi nyitott házasságban élünk, és nekünk nagyon bevált!
Hozzászólások (10)
kár, hogy valami ilyen mondat a gyerekeknek semmit nem használ: "ez is olyan téma, ami felett nagyon nem kellene ítélkeznünk"
esetleg a szülők ráparancsolhatnak a renitens gyerekekre: ne itélj, hogy ne itéltess. bár a gyerek meg visszalőhet
😂😂😂😂
A barátnőmet az egyik gyereke mélységesen megveti, mert tűri a helyzetet, a másik az apjával lett nagyon rosszban, és valahogy nem bír kicsit is hosszabb párkapcsolatot kialakítani.
Bár, igen gyakran van az az érzésem, hogy valahogy sehogy se jó...
jó és rossz között választani nem döntés :)
ez sem könnyű téma
ezer árnyalattal
és ez is olyan téma, ami felett nagyon nem kellene ítélkeznünk
De ott, ahol monogámnak indul a kapcsolat, majd az egyik elkezdi pedzegetni, hogy hát igazából nyitottságra vágyik, a másik pedig belemegy, ott az már - szerintem - nem "nyitottság", hanem az egyik fél akaratának lenyomása a másik torkán. "Megcsallak, te meg tűrd, ha azt akarod, hogy veled maradjak". Nem fájóbb és bántóbb ez még annál is, mint ha bűntudattal ugyan, de titokban lép félre ez illető, ahelyett, hogy a másik arcába vágná, hogy kevés neki szexuálisan? És rákényszerítené egy olyan döntésre, amit eleve sosem akart volna meghozni...?
Hangsúlyozottan NEM azt írom, hogy tisztességesebb! Nyilván az őszinteség a legkorrektebb, az az őszinteség, ami azonnal, a legelső vágynál már megjelenik, még akkor, amikor egy másik potenciális partnernek a kezét se fogta meg az ember. De már ez a fajta egyenesség is egyenlőtlen helyzetet teremt, főleg, ha a másik fél őszintén szereti és ragaszkodik hozzá. Mit mondhat? Megtiltom? Engedem, de tudd, hogy mindig szenvedni fogok? Ne beszéljünk erről, nem akarom tudni? Vagy, esetleg: ja, oké, én is épp javasolni akartam... Na, ez a válasz az, amire egy eredetileg monogámnak indult kapcsolatban szerintem talán millióból egyszer hangzik/hangzana el. Esetleg, önáltatásból. Talán mint a barátnőd, talán mint nagyon sok ember férje/felesége. Kérdés, hogy az a kapcsolat onnantól kezdve valójában mennyire támogató és partneri, mindkét fél szempontjából.
ő így döntött
semmilyen irányba se akartam
mindenki igyekszik az optimális jót kihozni az életéből, a kapcsolatából, aztán kinek így, kinek úgy sikeredik, univerzális jó nincs
talán annyit akartam mondani, hogy ami az egyiknek működik a kapcsolatban, az nem biztos, hogy a másiknak is jó, nomeg, amit az emberek mondanak meg ami van, az nem mindig fedi egymást
Ezek meg a XXI. század főmumusai.