2020. 12. 18. 11:26 | Megjelent: 994x
Köszönöm minden exemnek, hogy segített olyanná és azzá válni, aki/ami most vagyok... köszönöm, hog megmutatták, mi jó nekem, és azt is, mi biztosan nem... merre szeretnék haladni, merre biztosan nem... hogy bátorítottak, merjek én én lenni, megmutatták bennem az értéket, a szerethetőt, és segítettek elfogadni mindazt, amit nehéz elfogadni... köszönöm, hogy nem tettek visszavonhatatlanul és végérvényesen, megmásíthatatlanul bizalmatlanná, hogy nem elvették, hanem adták a hitem abban, hogy a férfi-nő kapcsolat az valami varázslatos dolog... és köszönöm, hogy elfogadták perverzióim, még ha jellemzően nem is tudtak mit kezdeni vele... és köszönöm, hogy többükre a mai napig bizton számíthatok ha úgy adódik, óvó, támogató, ugrásra kész jelenlétük folyamatosan érzem..
És köszönöm minden exének, hogy nem törték össze, nem keserítették meg, nem ejtettek halálos vagy félhalálos sebeket rajta, hogy megmaradhatott nyílt, tiszta szívű, kíváncsi férfinak... kköszönöm, hogy elengedték, teljesen és véglegesen elengedték... köszönöm, hogy hibáik elfogadhatóvá teszik az én hibáimat... köszönöm, hogy velük válhatott azzá a férfivá, aki nekem mindennél jobban kell... és igen, azt is, hogy rajtuk/velük csiszolódhatott szexuális kultúrája olyanná, ami nekem újra meg újra, folyamatosan annyi gyönyört ad...
De leginkább köszönöm minden volt exünknek, hogy nem voltak "elég jók", így egymásra találhattunk...
Hozzászólások (11)
valamiért akkor az kellett
úgy kellett lennie
Én biztosan nem adnám fel, amiket átéltem eddig, még úgy sem, h 20 év BDSM kimaradt.
Sztem az egy különleges képesség, h az ember rájön, h "hibázott" vagy hiányzik vmi az életéből, ezt meg is tudja fogalmazni és aztán bátran cselekszik. A múltra szükség van, mert ezáltal lettem olyan, mint most. És nagyon jól érzem magam a bőrömben most, de úgy érzem Te is :)
vagy talán perverz :D
ehelyett csak egyszerűen leírod, és én is leírom, hogy szeretlek♥
perverz
És valóban igaz.. minden eddigi partner (ex) formált, csiszolt valamit rajtunk, tapasztaltabbá, és edzettebbé váltunk általuk.
Az egy igen-hez sok nem-en keresztül vezet az út.
Első pillanattól fogva tudom, hogy téged akarlak, bár az eleje kissé rögös volt az útnak, csak ha az ember fia nagyon akar valakit, nem egykönnyen adja fel, és örülök, hogy nem adtam fel.
Fantasztikus ember vagy, és még fantasztikusabb NŐ, telis tele vágyakkal és végtelen szeretettel, és igen kreatív, ne mindennapi fantáziával.
Viszont én a magam részéről nem ismerek olyan perverziódat, amit nem fogadnék el ezer örömmel, mivel a perverzitás az egyik alapvonásom:-))
ha nincs a pixie
sosem találunk egymásra
felnőtt élettereinknek nem volt sosem metszete
életutunkat végigtekintve az utolsó reális esélyünk az lett volna, ha a 14-16 éves gimis kicsajszi és a 21-23 éves egyetemista srác egymásra talál.. nem tudom, mi lett volna belőle... :)
valószínűleg semmi, de mámorító elképzelni, mi mindent élhettünk volna át még plusz 35 év alatt :D
(viszont az is ott van, hogy akkor mit nem, szerintem egyikünk se adná fel mindazt, ami azalatt valóban megtörtént)
(nem tudom, pontosan mit is, de biztosan tudsz :)
Én miért nem tudok ilyet...?