Blog - Aranyliliom (4/16)

Messzire ment emberek...
Most, a karácsonyi-szilveszteri nagy jövés-menésben döbbentem rá, hogy a környezetemben, korosztályomban és a korosztályom gyermekei körében, aki láthatóan eltért a fennen hirdetett normától szexuális érdeklődésben, megjelenésben, már rég külföldön él... messze... messze... az itthoniak meg csak találgatnak, reménykednek, meséket költenek (áltatnak)... szomorú...

Vannak gondok
- Majd játsszunk megerőszakolósdit is, jó? - Pontosan mit is értesz ez alatt? - Hát, hogy én nem akarok szexelni, de te ezzel nem törődsz, és mégis szexelünk... - Ahhoz azért az kellene, hogy legyen legalább egyszer olyan, hogy nem akarsz szexelni, nem? - No, igen... Vannak gondok...

Ha megtaláltad
Ha megtaláltad azt, akire már ránézned is gyönyörűség, a szemed issza a vonásait, a termetét, a színeit, akinek az illatát folyton az orrodban érzed, akinek a hangja egyszerre balzsamosan simogató, dermesztő és vágykeltő, akinek már az érintésekor világok találkoznak és olvadnak össze... tudd, hogy megérkeztél... és annál, hogy együtt legyetek, eggyek legyetek, semmi sem fontosabb.

Jó dolog
Azt gondolom, ha az emberlányát a jelenlegin kívül az összes volt szerelme...

Célok mindig kellenek
Célok mindig kellenek, célok nélkül nem érdemes. Új cél: mi (Solar és én) leszünk a legdögösebb 110 éves pár. :)) És tuti a siker, mert egymásnak biztos mi leszünk. :)

Másállapotban
Mikor regisztráltam, és elkezdtem partnert keresni (szűrve, célirányosan, ugyanakkor a keresés nálam mindig passzív valami volt), egy csomó kellemes-színvonalas, érdekes, értelmes, játékos, ígéretes domináns férfi adatlapot láttam (jó, jóval több volt a nem ilyen), megannyiról feltételezve, hogy na, ebből akár lehet valami jó, már, az alapján, amit és amennyit az adatlap elárulni engedett. És mikor elkedztek özönleni a levelek (szub nőtársaimnak nem kell ecsetelnem a jelenséget), nem csak a...

Szexuális érdekellentét
"Ne haragudj, érdekellentét feszül köztünk" - magam is meglepődtem a mondat relatíve cirkalmasságán és igényességén... de én mondtam, tagadhatatlan, hallottam a saját hangom, miközben szex közben jellemzően felfogni se tudom a hozzámszólást legtöbbször, nemhogy válaszolni, nemhogy teljes (és talán értelmes) mondatban.... Ombre meg (a helyzethez szintén nem annyira illően) felnevetett. Merthogy az érdekellentét, ami közöttünk feszül, az a következő: ő azt szereti (élvezi), ha minél...

Az együttalvás öröme
Azon gondolkodom, miért olyan varázslatosan jó érzés együtt aludni valakivel. Valakivel, akit szeretsz... Együtt aludni nagyfokú intimitás. És nem semmi bizalmi kérdés. Alvás közben védtelenek, támadhatóak és kontrollálatlanok vagyunk. És kevesen ébrednek teljes pompájukban, azt láttatni engedni, az már valami. (Nomeg a szájszag, no.) Keveset alszom, de azt jól. Szeretek aludni, bárhol, bármikor tudok. És szeretek együttaludni. Szeretem a másik melegét, a bőrét (szőrét), a...

Csak alázattal...
Alázat. Számomra talán a legfontosabb (vagy minimum az egyik legfontosabb) emberi tulajdonság. Nem, nem keverendő össze a megalázkodással. Nem magunk "lealacsonyítása", nincs köze hierarchiához. Az alázat annak a feltételezése-megengedése, hogy nem tudok mindent/valamit/akármit/bármit egészen biztosan jól, hogy tévedhetek, hogy mindenféle bizonyosságok nem engedik meg azt a fajta önelégültséget, hogy én (te, ő) tökéletesen tudom, tévedhetetlen vagyok. Az alázat véd meg a hübrisztől (a...

Minden, mi voltvanlesz...
Mikor szexelsz... úgy istenigazából.. nem kefélsz, nem baszol, nem kamatyolsz, nem blablabla... hanem mindenestül, minden porcikáddal, érzékszerveddel, érzelmeddel és értelmeddel (jó, ezzel lehet, nem), szenvedélyeddel benne vagy a játékban, szexben, akkor nem te szexelsz vele, hanem a világ pináját bassza meg (bocs), a világ fasza (bocs)... minden korábban élt, most élő és majd élő férfi, nő, ember egyesül... " a világnak csak egy ember vagy, de nekem a világ te vagy"....

Megvédésfétis... avagy nem mondhatom el senkinek, elmondom hát...
Vajon mindenkinek van? Igen, nőként ez a megvédéses izé... nem emlékszem a kialakulására, szerintem, velem egyszerre született vagy még előbb, esetleg örökké létező... mindig arra vágytam, hogy jól meg legyek védve. Nem, nem voltam sosem olyan élethelyzetben, hogy valóban szükségem lett volna rá, de mégis... a vágy rá mindig volt, hol erősebben, hol még erősebben. Kicsi koromban is azokra a regény- meg filmjelenetekre gerjedtem, ahol a nőt jól megvédik... aztán meg... (a kicsi az...

Csak könnyedén...
Barátnőmmel társaságban voltunk. És pár nem teljesen összerakható története után nekiszegeződött a kérdés: akkor ti most a férjeddel tulajdonképpen hogy is vagytok? Ugrásra kész álapotra váltottam, kell-e terelni, nagyhirtelen bedobni valamit... mert kényes téma. De lazán, nevetve és könnyedén válaszolt: ó, mi nyitott házasságban élünk, és nekünk nagyon bevált! Ja, nagyon bevált. Bevillantak az átbőgött éjszakái, a kiborulások,a depresszív időszakai, a hónapok, amikor felkelni alig...

Mondd neki...
Ha szépnek látod, arcát, kezét, mellét, fenekét, akármijét egyben vagy külön, akár egyetlen porcikáját... mondd neki! Ne csak a szemedből (másodból) olvassa ki, hallja a hangodon is! Hetente, naponta, óránként... Mert a nő ettől ragyogni kezd. És gyönyörűséges lesz. A te gyönyörűséged.

Az a kontextus...
"Nem fér be rendesen a szerszámom a szádba!" Ó, mennyire másként hat ez a mondat más és más helyzetben... Gyökértöméscserén voltam.

Mind-ig
A válsághelyzet azért jó (a válsághelyzet jó?), mert megtapasztalod, kire számíthatsz, kire nem. És itt nincsenek átmenetek, nincsenek tendenciák. Ez fekete-fehér. Akire számíthatsz, arra számíthatsz. Akire néhol igen, néhol nem, ebben igen, abban nem, most nem, de majd igen, arra nem számíthatsz. A számításnak pont ez a lényege. A mindig. A mind-ig. És ha egyszer megtapasztaltad a nem-et, az úgy marad. Mert megtapasztaltad, hogy nem mindig. Ez ilyen. Nem köszön.

Metrótalanul
Ma belémhasított: hiányzik a metró. Föld alatt van, büdös, zsúfolt, és mégis. Ez már a vég. (És azt álmodtam, busszal utazom. És olyan jó volt...)

Élethelyzet, libidó, vágyak
Nem tudom, ki hogy van vele (azért írom a blogot, hátha megtudom), de nekem adott élethelyzet, szexuális vágy és a vágyak típusa (vagy inkább erőssége, prioritása) között igen határozott összefüggés van. Fiatalabb koromban kezdtem el várni, hogy majdcsak csökken a szexelhetnékem intenzitása. Zavart, úgy éreztem, kiszolgáltatottá tesz, és rengeteg időt és energiát vesz el (a mitől is?). Azt reméltem, hogy ha majd öreg 30-as leszek, elég rendesen alábbhagy. Ez még mára sem következett be....

"Ösztönökről" szőr mentén
Világéletemben viszolyogtam a testszőrzettől. nem valamiféle hisztérikus, fóbiaszerű valami volt ez a viszolygás, talán inkább csak annyi, hogy nekem nem volt vonzó, nem volt szép. Az okát nem tudom, valami szőr-nyűséges élményre nem emlékszem. Az enyémtől is irtóztam (így megszabadultam tőle), és mióta bármi közöm volt az ellenkező nemhez, nekem a vonzó a szőrtelen/majdnem szőrtelen fiú, majd férfi volt. Azután jött Ombre, aki... hát szőrös, no. Nem szélsőségesen, de azt mondani, hogy nem...

Egyszerűen csak kell
Minden nőnek kell egy férfi, aki vigyáz rá. Minden férfinak kell egy nő, akire vigyázhat. Persze, tud magára vigyázni a nő, meg nem is kell rá vigyázni, a férfinak meg van elég gondja enélkül is, de mégis kell. Mert így kerek, mert csak így érdemes.

A változatosság gyönyörköde
Mély érzelemben, de vanilla-szexben élve mit nem adtam volna egy halom olyan dologért, ami jellemzően BDSM-elem... most meg... elalélok egy habfürdős, hangulatfényes, pancsolós, gyengéd, simogatós, sokat nevetős, szappanbuborékfújós (foszforeszkáló gumiállatkák még nem jöttek meg) estéért... de ha csak ez lenne.. az maga lenne a pokol...