Mégis, kinek az élete?

Pixie-újszülött voltam még, pár hetes, talán, ha hónapos errefele, mikor levélváltásba keveredtem az adatlapomon szereplő "nyom ne maradjon rajtam" mondat kapcsán, Hogy miért ne? Nem tudtam válaszolni, mert épp indultam el otthonról. Tornázni. A konditeremben azután zuhanyozás közben (arccal a falnak) azon agyaltam, mi is erre az én válaszom (összetett), mikor rámköszöntek. A legkisebb gyerekem egyik iskolai tanára volt. Azt most hagyjuk, hogy hogy a fenébe ismert fel hátulról és meztelenül, de ennek kapcsán elmerengtem. Ha most a hátam tele lenne, mondjuk csak hegekkel... mit szólna hozzá? mit gondolna róla, és mit lépne esetleg... (te mit szólnál hozzá/gondolnál róla, és lépnél?). Elsőnek arra gondoltam, hogy bármit is, azt nem rólam gondolná, hanem a gyerekemről (hogy élhet, milyen anyja/szülei vannak stb.). A gyerekemről gondolná, és az már egy egészen más kategória. Utána arra gondoltam, hogy és az lenne a gáz, ha semmit nem lépne. Ha heges lenne a hátam, esetleg nem járnék konditerembe? Kár lenne...
Jó napom volt, mert délután egy úszás is belefért. Évtizedek óta ugyanoda járok, még a szüleimmel kezdtünk anno. És találkoztam anyukám régi, kedves, már nyugdíjban lévő volt kollégájával és feleségével. Elemerngtem: és ők mit gondolnának? És mit lépnének. Nem, nem felém, hanem esetleg a szüleim felé. Vagy akkor nem járnék úszni, uszodába, strandra? Kár lenne...
De ugyanez eljátszható sporttársakkal való szaunázással. Heti viszonylatban többtucat ember lát meztelenül, részben meztelenül. Vagy akkor nem járnék semmi ilyen helyre?
No és a család, elsősorban az ember gyerekei... biztos megoldható, bár nekem problémásnak tűnik, de biztos megoldható előttük a "magyarázat". Vagy nem lenne családom? Egyedül/párral élnék?

Befolyásolná tehát a külvilág - gyerekeim tanára, szüleim kollégái, ismerősei, rokonok stb. stb. életemnek ezt a területét is? Igen. És az érdekel, rólam mit gondolnak, engem hogy ítélnek meg? Persze, valamelyest ez is, de elsősorban nem ez. Hanem a hozzám tartozóknak tartozom szerintem azzal, hogy általam rájuk ne vetődjön zavaró, értelmezhetetlen valami.
Ilyen fontos lenne nekem a külvilág? Hát, nem hiszem, hogy ezt rám lehetne fogni. De nagyon más, mikor az ember magáért, és más, mikor a szeretteiért "viselkedik", ha értük tartozik felelősséggel. Ha te senkiért nem tartozol, nagyon más a helyzeted, kérlek, ne feledd!

Fel-felmerül, hogy legyen itt igazolási eljárás vagy valami ilyesmi. Meg hogy hányan nem vállalják fel magukat nyíltan (??!!) itt. Bezzeg, aki igen, az azért, mert nincs titkolnivalója. Ezt én nem is értem sosem. Mindenkinek a saját döntése, hogy az oldal lehetőségeihez mérten úgy használja ezt a felületet, ahogy ő akarja, annyit mutatva magából, amennyit ő akar, ami szolgálja, segíti azt, amiért idejött. És aki nem teregeti ki magát, arról se feltételezzük már, hogy mert titkolózik. Nem, csak neki így jó.
És mikor valaki zsenge életkorban azt mondja, neki nincs titkolnivalója és nem is lesz? Elhiszem. Elhiszem, hogy most így gondolja. De lesz majd 5 meg 10 meg 20 évvel idősebb is, és a hozzám hasonlóan felnőttkorukból nem kevés évet megéltek szerintem osztják a véleméynem, hogy baromira nem tudhatjuk, mi lesz. Egész elképesztő fordulatokat vehet az ember élete. 20-onx évesen azt mondani, hogy nekem sose fog számítani ez vagy az, az kb. nekem olyan, mintha valaki eleve leírná magát, vagy nagy önteltségben azt gondolja, semmi nem történhet, ami őt megváltoztatja, más helyzetbe hozhatja. A digitális lábnyomunkat alakítjuk mi itt is mindannyian nap mint nap. Ezzel azt akarom mondani, hogy senki se legyen "nyiltan" az oldalon? Dehogyis.

Sok a nem független az oldalon. Igen, sok. Van, ki párja tudtával van itt (azaz, akire talán egyedül tartozik, de akire viszont nagyon, az tud róla), van, aki anélkül. Az utóbbiak titkolózásra kényszerülnek (ki ilyen, ki olyan mértékben), igen.
Azt gondolom, láttam és tapasztaltam annyit, hogy miközben a nyílt és őszinte kapcsolatot tartom az egyedül kívánatosnak, ne törjek pálcát senki fölött. Mert nem jártam az ő cipőjében, mert nem tudhatom, miért él úgy, ahogy él, miért olyan döntéseket hoz, amilyeneket hoz. Ugyanakkor a nyílt partnerkeresést és kapcsolat melletti megélését se tudom igazán nyíltan elképzelni. A kéthetente megyek hozzád és játszunk két órát nálad típusút igen, mást, többet nehezen. Baromi szar volt nekem, mikor osztálytársaim jöttek a hírrel, hogy apukádat megint láttuk egy szőke nővel. Anyám tudott róla? Igen. De attól még nekem baromi szar volt. Az engem itt megkeresők közül az egyik első, volt kolléganőm párja volt. Szar volt. A barátnőm sok-sok éve tud róla és elfogadja azt, hogy férjének más nő is van az életében. De elképesztően kibukott, összeomlott, mikor egy szerencsétlen kép kapcsán az egész ismeretségi körük is értesült erről. Akkor tehát a külvilág megítélése határozza és szabályozza tetteinket, életünket? Nem hiszem. Nem hsizem, hogy ez élhető, azt viszont igen, hogy tetteink, viselkedésünk során tekintettel kell lennünk azokra, akik hozzánk tartoznak, és akikért felelősek vagyunk, tekintettel kell lennünk rájuk, az élhető mértékig. Mindenki maga találja meg magának a helyes vagy helyesnek vélt arányokat. Ha te senkiért nem vagy felelős, az vagy jó neked vagy nem jó, de képzeld el másnak a más helyzetét.

Mit akarok mindezzel mondani? Talán csak annyit, ha én vagy ő nem úgy él, ahogy te elképzeled, hogy neki kellene, ne ítélkezz róla (ó, de unalmas, de közhelyes, de mégis), és ne érezd magad különbnek nála. Kevesebbnek se, de többnek se (mondjuk, mi lenne, ha nem lenne összehasonlítgatás?). Így él, mert így döntött. Ő tudja, miért. De oka van. Lehet, jellembeli defekt mentén, de nem tudhatod. Lehet, hogy neki több féltenivalója van (ha valakinek nincs, azt én sosem tudom pozitívumnak látni, és átmeneti állapotnak remélem), és nem materiálisan mérhető, hanem emberben-lélekben, vagy lehet, jobban figyel nálad másokra, a hozzá tartozókra.

Nem ezektől lesz valaki ilyen vagy olyan ember. Persze, a titokban itt lévők, magukból keveset mutatók között nyilván sok a nem egyenes jellem, a másokat átverő, hazudozó.
És nyíltan pixie-zéssel, saját képekkel, nagy társasági életet élve, függetlenül vagy nyitott kapcsolatban is lehet valaki rongy alak.