2020. 04. 28. 08:27 | Megjelent: 1252x
Hol a határ?
Mikor idekerültem és olvasgattam és ismerkedtem (már idekerülés előtt is olvasgattam és ismerkedtem), valahogy bennem úgy különült el, hogy édesjóistenem, ez a 24/7 szubság... ennyire nincs dolga valakinek, ennyire nincs élete (családja/gyerekei, munkája)? Ennyire unatkozik? (És a megítélése az én pillanatnyi helyzetemtől változott: de jó neki, énisénis vagy szegény, azért rossz lehet).
Mert vágyni valamire (hogy hogy lenne esetleg jó élni mindig) és megélni, az nem esik egybe. Vagy csak ritkán.
És mikor ezerfelől áradt rám a ki a szub kérdéskör (ha nem akarom azt, amit a magát domnak nevező, akkor nem vagyok szub, ha nem úgy vagyok szub, ahogy másik nő, akkor nem vagyok szub stb.) akkor ennyiben csapódott le bennem:
https://hu.smpixie.com/bdsm-blogok/aranyliliom/43853-az-en-szub-blogom-azaz-az-igazi-szub-blog,
és nagyjából maradt is így. Akkor nem vagyok. Plusz egy kategória, amibe nem férek bele, csapom a többihez. Önidentitásomat nem rengeti meg talán. Talán.
Vagy simán csak vannak főállású és "részmunkaidős" (part-time talán jobb) szubok?
És ez, a megélés életben betöltött aránya a szubságot minősíti egyáltalán? Hogy mennyire szub valaki? (Mennyire vagy túsz? Sört eléred? - bocs)
Vagy vannak "profik" és vannak "amatőrök"? (És most itt szó nincs anyagi vonzatról, hanem helyette elmélyülésről és életvitelszerűségről.)
És valahol érzem, tudom, hogy fontos, hogy legyenek kategóriák. Hogy legyen letisztult, hogy mi micsoda (ahogy a szakmámban is zavarnak a "kontárok", akik ugyanannak nevezhetik magukat, mint a "profik"). És zavar, mikor pipogya, egy nézéssel térdrekényszerítem kisfickók magukat domnak nevezik, mert az nekem valami nagyon fontosat jelent, és úgy érzem, méltatlanul bitorolják, ezzel értéktelenítik.
És mégis, mikor emberek minősítéséről/kategorizálásáról van szó, akkor egyszerűen nem tudom elengedni azt, hogy ez ne lenne kirekesztő.
Szóval, teljes a káosz. :)
Hozzászólások (18)
talán (érdemben) lehetetlen is
a távolságtartást meg nagyon megnehezíthetik múltban szerzett sebek, önértékelés gondok
vagy pl. ha érinthetetlen a téma
mert valami olyan alapot kérdőjelezhet meg, billenthet meg, amire az egész személy identitása (sőt, élete) épül
vagy ha identitásának nagy részét, legmarkánsabb részét teszi ki
mi marad, ha az eltűnik, csorbát szenved?
Akiknek komolyan osszejon, es maradnak naluk nagyjabol eltunik a vehemencia. Velemenyt mondanak, es annyi.
Akiknek nem jon ossze, ott semmi valtozas.
de ettől meg tabutémák lesznek
az meg nem jó
azon gondolkodom, miért érzékeny téma ez sokaknak/sokunknak
valami nagyon érzékeny valamire tapint rá
identitás?
de annyi összetevője van
miért pont ez olyan "fontos"?
vagy ez is fontos? a többi is fontos? vagy ez nagyon a mélyünkből fakadó, legintimebb?
én kattanok a kirekesztésre
ezt tudom
(sajnos nem is érzem akkora bajnak)
a teljes kétségbeesésbe tud rántani, ha egyáltalán felmerül bennem, hogy "Neki" nem felelek meg
hogy nem tudok megfelelni
ha belepusztulok is, megcsinálom/kibírom/stb.
A kategóriákat meg azért találték ki, mint pl.a neveket is, hogy megkülönböztessék az embereket egymástól. A kategóriákat mindig mások aggatják ránk, nem mi magunk választjuk.
Minden ember egyedi, de a kategóriàk gyakran jó segìtők tudnak lenni. Szerintem :).
És igen, ha én Valaki előtt letérdelek, és "Uram" - nak szólítom, az mögött nagyon sok minden van, nem csak üres szó számomra.
tényleg van olyan, hogy szub kategória
és fontos is, hogy legyen
és jó esélye van, hogy nem férek bele
és még azt is gondolom, hogy "születés" okán igen, csak aztán jól elbaszódott
csak nem nagyon tudok (továbbra sem) mit kezdeni ezzel a kérdéskörrel
Köszönöm, h ezt így összefoglaltad, leírtad. Mennyi mindenben hasonlítunk.