Nő szül/etik

Tegnap szex közben "flash"-em volt. Nem ritka, de meglepett.
Meglepett, mert szüléseim képei villantak be.

Szeretek szülni.
Az valami csoda.
Életem legjobb élményei.
Nem, nem azért, mert könnyű szüléseim voltak, és ne éltem volna meg ezt vagy azt (horrorsztoriként is interpretálható).
Azt hiszem, azon túl, hogy lehetőségeimhez mérten jól felkészültem rájuk (már elméletileg), azért lehetnek fantasztikusan jó élmények, mert biztonságban éreztem magam. Azt hiszem, ez a kulcs.

És itt kapcsolódik a szexélményhez.
Az élet minden területén rettegek a kiszolgáltatottságtól, ezért keresem. Ezért igénylem a nagy (mindegy, valójában mekkora, nem kell 3 méteresnek lennie, én gigantikusnak látom) és erős (nálam biztosan sokkal erősebb) férfit. Aki mellett egyszerűen esélyem sincs, így fizikai kiszolgáltatottságom (is) predesztinált (szubjektívan megítélt szellemi-lelki "fölény" szintén "elvárt".). De ez semmit nem érne (sőt!), ha nem társulna végtelen biztonságérzettel.

A fájdalom-élvezet és erő, életerő szétbogozhatatlan és egymást fűszerező, szavakkal általam le nem írható elegye keveredett a kiszolgáltatottság és biztonságérzet sokszor szürreális, világokon, dimenziókon átvető hangulatával.
Szülés és szex így érhet egybe. És mindkettőből, mintha főnixmadár születne, úgy térek magamhoz poraimból, hogy a világ legklasszabb dolgának érzem: NŐ VAGYOK!
Baszki, ezekért érdemes...