Vágyakozás-lajtorja

Az ember fia/lánya vágyik valamire. Vagy valakire? Valaki valamire, valaki valakire. Illetve valakivel valamire. Pontosabban: valakivel valamikre.

Aztán, mikor még csak felsejlik a megtalálás reménye, ígéretesen alakul, aminek jó lenne már alakulnia, már az is euforikus állapottal jár. Járhat. Vágyakozás, álmodozás - föld feletti lebegés, csodás.
Aztán, mikor megvalósul... akkor is, utána is, egyszerűen boldogság. A különösen finom fajtából. Az ismétlés szintén. Lehet még fokozni? Lehet. Megszűnik szinte minden más, kilépve térből és időből, mámor. Ámor-mámor.
És akkor átbillen valami. Amire vágytál, megkaptad. És nem annak örülsz, amikor megkapod, ill. annak is örülsz, de utána ottmarad és nőttön-nő a hiány. És az epekedő vágyakozás. Az valami másféle vágyakozás. Nem a szimplán izgalommal és boldogsággal teli, hanem valami (valaki?) követelőzik benned, hogy még-még-még.
És aztán egyre többször akarod.
És ha többször kapod, akkor már mindig szeretnéd. Szünet nélkül, eggyéválva, feloldódva, térből és időből kilépve. Mi a következő stáció?
Nem tudom.
Vagy már nem emlékszem.